Ez a legjobb és leghatásosabb időgazdálkodási technika, amit eddig kipróbáltam.
Végtelenül egyszerű, és nem kell hozzá más, mint:
1. Egy elvégzendő feladat, minél fontosabb és/vagy sürgősebb (– nem gooond! :-))
Ó, az a fránya időgazdálkodás...
Az elmúlt hetekben egy fontos előadásra készülve húsba vágó tapasztalatom volt, hogy milyen is az, amikor a határidő a nyakamon, de egyre tetemesebb a csúszás, amit ehhez képest az előző napokban apránként bár, de sikerült felhalmoznom.
Ilyenkor vagy a végső kétségbeesés jön, vagy a csoda (na ez az, ami nem szokott), vagy a statárium: mindegy, milyen áron, de a produktumnak meg kell lenni. Punktum!
Tedd a szívedre a kezed: ugye, te is voltál már ilyen helyzetben? Ekkor általában azért (ki több, ki kevesebb idő alatt) eljutunk a harmadik variációhoz: ingujj feltűr, munkának nekilát, „Ne zavarjatok!” felkiáltással víve sírba szegény családot, akik eddig se tették volna, látván a hullasápadt arcon a kialvatlanságtól vérben forgó szemeket. 🙂
És itt jön be a képbe az időgazdálkodási technika, melyet volt szerencsém „élesben” is kipróbálni, és több, mint hasznosnak találni: a híres olasz paradicsom!
Itt a tavaszi primőr-szezon: miben is áll a pomodoro-technika?
Ez a legjobb és leghatásosabb időgazdálkodási technika, amit eddig kipróbáltam.
Végtelenül egyszerű, és nem kell hozzá más, mint:
- Egy elvégzendő feladat, minél fontosabb és/vagy sürgősebb (– nem gooond! :-))
- Egy időzítő, amit állíts be 25 percre (ez éppen 1 „pomodoro”, innen a módszer neve: a technika kitalálója, Francesco Cirillo eredetileg egy helyes kis konyhai időzítőt használt, történetesen paradicsom alakút).
- Meló indul, meló halad, halad, akkor is, ha cigánygyerekek potyognak az égből, amíg a 25 perc le nem jár
- Idő lejár, óra jelez, 5 perc szünet, felállunk, egész mást (!) csinálunk! Nem csalunk!
- Négy ilyen „pomodoro” után jöhet egy nagyobb szünet, 15-30 perc. (Ugyanaz érvényes, mint a kisszünetre. A szüneteket is ki kell mérni, különben könnyen elcsábulhatunk! 🙂 )
Ennyi.
Bámulatosan lehet vele haladni, magam is meglepődtem. Kell hozzá némi fegyelem, de ez általában már nem okoz gondot a munkának ebben a fázisában. Aki előrelátóbb, nem csak „tűzoltásra” használja, hanem tervezetten, az egész projekt kezdetétől a végéig.
Ja, és csak munkára!..
A szabadidőnk arra való, hogy korlátok nélkül jól érezzük magunkat!
Még egyszer: mért is jó ez?
25 perc elég sok ahhoz, hogy valami nagyobb egységet véghez tudj vinni, viszont elég rövid ahhoz, hogy végig koncentrálj, így a maximális teljesítményedet hozod
Az ötperces szünetek meglepően pihentetőek, ha felállsz, és tényleg mást csinálsz. Mivel ezek tartják össze a rendszert, ugyanolyan fontosak, mint a „pomodoro”-k maguk!
Konkrét feladatokra osztod a munkát (mindig tudod, mit fogsz az adott időben csinálni), így sokkal hatékonyabb vagy
Könnyebb nekilátni egy ilyen egységnek, mintha az egész „kásahegy” ott tornyosulna feletted
Menet közben végig motivált vagy, és gyermeki kíváncsisággal figyeled, mennyit haladtál 🙂
Ha valami félbeszakítana, 10-15 percet még biztosan várhat, így a zavaró körülményekkel szemben a munkafolyamataid ellenálóbbá válnak
Érdemes a kedvenc időrablókkal töltött időt (e-mail olvasgatás, facebook) is „egy pomodoro” időre korlátozni, így a kecske is jól jár, a káposzta is megmarad
Hagyj tartalékot is a rendszerben, ha „faltól falig” be vagy korlátozva, az csak tovább aggaszt
Itt az eredeti honlap, ahonnan hasznos ingyenes segédanyagokat, táblázatokat, angol nyelvű könyvet is letölthetsz, egy egész „iparág” alakult már erre, de a lényeget összefoglaltam. Hajrá!!!
–Te próbáltad már? Kipróbálnád?
Tényleg érdemes! Kíváncsian várom a tapasztalataidat!
Köszönöm, hogy ma is velem tartottál, derűs, szép napokat kívánok!
Kellemes és hasznos kikapcsolódást, jó időt a hosszú hétvégére; viszlát egy hét múlva, ugyanitt!
