„Egy férfi női kapcsolat – szerelem, házasság – addig él, ameddig úton vannak.
Ameddig valahonnan valahová tartanak. És akkor hal meg, amikor már csak végszavaik vannak, ugyanazokat a helyzeteket élik meg változás nélkül, és csak ismétlik a konfliktusaikat vég nélkül… Amikor nincsenek ÚTON.”
Lehet utálni vagy lelkesen rajongani érte, de ilyentájt, Valentinkor az érdeklődésünk előterébe kerülnek a meglévő (vagy éppenséggel hiányzó) párkapcsolataink. Akinek van társa, az most újra szeretné ebből kihozni a maximumot, lépéseket tenni a másik felé, hogy felszítsa a lángot, megerősítse vonzást, ami a kezdetekkor egymás felé húzta őket…
Hisz szerelmesnek lenni JÓ (az összes film erről szól), s valljuk be, a szívünk mélyén erre vágyunk mindannyian…
De mit szóljon az, aki éppen társ nélkül él, ám szeretné megtalálni élete párját?
Hiba #1:
MAJD ha társam lesz, boldog leszek!”
- Éppen fordítva: amikor megtalálod a boldogságod önmagadban, minden „kóros” függéstől mentesen, AKKOR válsz éretté és befogadóvá egy MÉLTÓ társra, akivel megoszthatod a boldogságod.
Hiba #2:
„Várom a herceget (királylányt), majdcsak rám talál a szerelem…”
Nem. Ámor nem röpdös rózsaszín nyilacskájával, hogy fenékbe trafálja a gyanútlan járókelőket. Pro-ak-ti-vi-tás! A szerelemért TENNI kell, ráadásul éppen fordítva, mint a legtöbben hiszik: belülről kifelé.
A kulcs:
„Aki társat szeretne, előbb fedezze fel, s építse újra ÖNMAGÁT!”
Hiszen amíg ezt nem teszi meg, addig ugyanazokat az utakat járja körbe-körbe, amik a mostani helyzethez vezettek — mitől lenne más a végállomás?
(Már Einstein is megmondta, hogy csak a bolond teszi ugyanazt újra és újra, miközben azt várja, hogy az eredmény MÁS legyen…) 🙂
Párral vagy anélkül,
a lényeg: lépjünk ki mindannyian a belső punnyadtságból, merjük elhagyni a komfortzónánkat; vizsgáljuk meg alaposan, hol és hogyan javíthatnánk a párkapcsolatunkon, s végső soron: az életünkön!
(Azaz: merjek tükörbe nézni, felfedezni, hol vagyok és hová tartok, egyedül, társsal, mindenhogyan…)
S ha ezt „bevállalom”, az sem kizárt, hogy nagy meglepetés fog érni!
Épp úgy, mint azt a Harold nevű hajótöröttet, aki hosszas szenvedés és önsajnálat után végre vette a fáradságot, hogy magát megerősítve, készleteket gyűjtve, erejét összeszedve expedícióra induljon, és megnézze, hová is vetette őt a szeszélyes tenger…
(Forrás: Facebook, Wuffmorgenthaler-Gazdagmami)
– Bakker! Ha ezt tudom, nem halogatom folyton az indulást…
Párban vagy anélkül: az első lépést mindig NEKEM kell megtenni.
Dolgozni önmagamon. Nyitni önmagam, azután (vagy ezzel párhuzamban) mások felé.Ha játszani szeretnék, el kell dobnom a labdát, hogy a MÁSIK visszadobhassa; ki kell lépnem a komfortzónámból, vállalnom kell a felfedezés kockázatát, izgalmát, erőpróbáját, hogy meglássam a CÉLT. Úton kell lennem, mert a megállás: maga a halál…
S hogy meddig tart egy kapcsolat?
Popper Péter (sajnos már nem él…) nagyszerű pszichológusunk szavait idézve:
„Egy férfi női kapcsolat – szerelem, házasság – addig él, ameddig úton vannak.
Ameddig valahonnan valahová tartanak. És akkor hal meg, amikor már csak végszavaik vannak, ugyanazokat a helyzeteket élik meg változás nélkül, és csak ismétlik a konfliktusaikat vég nélkül… Amikor nincsenek ÚTON.”
Merjünk lépni! Csak ha már nincs más megoldás, akkor kilépni. De ha még van szeretet, remény az értelmes, közös jövőre, akkor megfontoltan dönteni, és változtatni, javítani, minden nap egy kicsivel előrébb lépni…
Egy kapcsolat addig tart, amíg két ember élteti.
…akkor most elő a papírt és a tollat, mert jönnek
A coach kérdései pároknak:
- Mit szeretek (szerettem anno) a páromban? (Sorolj fel legalább 5 dolgot!)
- Ő mit szeretett bennem anno?
- Mi van még meg bennem mindabból, és mit kell visszaépítenem, hogy újra „AZ” az ember legyen belőlem?
- Mi lesz ehhez az első lépésem? A második? …
A coach kérdései párkeresőknek:
- Milyen párt szeretnék? (Készíts részletes leírást, külső, belső,… ne fogd vissza magadat!)
- EZ az ember, akit leírtam, ő vajon milyen társat szeretne magának?
- Mi az, ami már most is megvan bennem ebből, és mik a fejlesztendő területeim?
- MI lesz az az első lépés, amit megteszek azért, hogy magam is ideális társsá váljak? És aztán? És aztán? (…) 🙂
