Mi, nők, legyünk bármilyen korúak (ideértve a 20 éves lányomat, a 40 éves barátnőmet és a 80 éves nagymamámat is), szóval zsenge nő-palántától szépanyai korig bezárólag még mindig hiszünk a GONDOLATOLVASÓ férfi mítoszában… de vajon érdemes dédelgetni ezt az illúziót? ?
Már régebben terveztem ezt a témát, de ami miatt most külön is időszerű, az az alábbi levél, amit úgy másfél hete kaptam. Idézek belőle:
„Ami bánt, röviden. A férjem, (…) azt mondja, hogy ÉN mondjam meg, hogy kell engem szeretni… Kvázi, írjak egy listát, hogy mi megy át nekem, amiből érzem, hogy szeret. (…)
Ezt nem az ISMERKEDÉS szakában szokták megtanulni egymásról? Másik, hogy ha a szájába rágom, hogy én azt szeretném, ha időnként hozna virágot, akkor mindig azt fogom érezni, hogy csak azért hozza, mert „kötelesség” (nem szívből, hanem tudatból csinálja), akkor ez mit ér? Ha nem jön neki magától, mert ismer, akkor van- e az egésznek így értelme???”
Ahogy ezt a levelet olvastam, százaségőként gyulladt fel bennem a felismerés: mi, nők még mindig alapvető félreértésben vagyunk a ‘teremtés koronáival” kapcsolatban, és erről újra és újra beszélnünk kell!
#1. Figyelem, a férfiak NEM gondolatolvasók!
Mi, nők, legyünk bármilyen korúak (ideértve a 20 éves lányomat, a 40 éves barátnőmet és a 80 éves nagymamámat is), szóval zsenge nő-palántától szépanyai korig bezárólag még mindig hiszünk a mesében, miszerint:
— ha a férfi igazán szeret,
- „Magától is észreveszi”, hogy… (tele a szennyestartó/ a szemetes/ a mosogató/ a hócipőnk,…)
- „Nem kell neki mondani”, hogy… (szívesen vennénk egy kis kényeztetést/virágot/ etyepetyét,..)
- „Evidens”, hogy… (a gyapjút mindig kézmeleg, kímélő programon mossuk, különben Morzsi örököl egy új pulóvert/ a gyerek növénygyűjteménye mindennél előbbre való a leadás előtti estén,..)
- „Meghallja”, hogy… (mekkorát sóhajtunk egy bizonyos üzlet bizonyos vitrinje előtt/ a beszédes csöndet, amikor felveti, hogy ideje lenne meglátogatni az édesmamát,…)
DE NEM.
A nők évszázadok óta még mindig és folyton csak csodálkoznak, hogy a férfiak valahogy nem veszik a lapot: nem tűnik fel nekik, nem evidens, nem hallják meg, és bizony, mondani kell…
– De miért?!
– Csak. Mert férfiból vannak.
(Na, ez meg egy igazán „női” válaszra sikeredett!)
Ám mivel ez azért mégsem annyira vicces, járjuk körbe ezt a dolgot egy kicsit alaposabban!
#2. „Mégis, milyen alapon várják el a nők a férfiaktól a gondolatolvasást?”
– Elárulok egy titkot: amit a nők valójában szeretnének, az nem a gondolatolvasás,..
(Grrr! Az szörnyű is lenne, nem igaz?! Emlékeztek arra a filmre, ahol a pasas – Mel Gibson – egyszer csak kihangosítva hallja magában a nők gondolatait, és így vágódik be náluk? Még csak az kéne!)
…hanem az, hogy a párjuk „levegye” az érzelmeiket, és azokból ő is érezze azt, amit és ahogyan ŐK, a nők éreznek.
Mert ez a nőknek egészen kiválóak ebben. És azt meg végképp nem értik:
#3. Miért nem megy akkor a férfiaknak is a „gondolatolvasás” ?
Ez egy kétoldalú történet.
Egyfelől: a nők, a férfiak lineáris logikájával ellentétben „evolúciósan” az érzelmekre vannak bedrótozva. Így, ha férfiak a sajátjukéhoz hasonlóan akarják értelmezni a nők gondolkodásmódját, alaposan melléfognak: egyszerűen nem a megfelelő szerszámkészlettel közelítik meg a feladatot.
Másrészt: ha a férfiak mégoly feszülten figyelnek is a női közlések mögött meghúzódó érzelmi folyamatokra, megpróbálva értelmezni azt, sokkal rosszabbul teljesítenek, mint a nők — egész egyszerűen azért, mert nem tudják olyan jól fogni az árulkodó finom érzelmi jeleket, „nem veszik az adást”. („Bár-kísérlet”: egy nőnek egy szórakozóhelyen kb. tízszer annyi tetszés-jelzést kell egy férfi felé küldeni, mire a kis butának leesik, hogy „most akkor vele flörtölve van”, mint viszont! :-))
Szóval, lássuk az örök sémát:
Mivel egy nő nagyon jó az érzelmek kódolásában, a férfitól is ugyanezt várná (joggal, ugye?), de mivel Ő erre képtelen, a nő csalódott és megbántott lesz, mert úgy értékeli, a férfi vagy érzéketlen, vagy nem próbálkozik eléggé.
A férfi ettől (- szintén logikusan, ugye? :-)) besértődik, hisz „a nők bonyolultak, nem tudni, mi a francot akarnak valójában, találgasson, akinek három anyukája van”.
— És kész is az ördögi kör… (Jut eszembe, azért tudott valamit ez a Karinthy : „Férfi és nő hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit …”)
#4. Mégis, honnan adódik ez a különbözőség?
A nyomok ismét egészen a barlangig vezetnek!
Csak dióhéjban:
A nők fizikálisan mindig is gyengébbek és (a férfiaknak) kiszolgáltatottabbak voltak, így a túlélésük érdekében más területeken kellett fifikásabbaknak lenniük — például az érzelmek értelmezése és az ezekkel való manipulálás terén. (Hja, a női könnyekkel szemben a legádázabb páncélos vitéz is tehetetlen!)
Csak gondolj bele, egészen a legutóbbi időkig a nők nem rendelkeztek azzal a jogi és szociális védelemmel, mint napjainkban, életbe vágóan fontos volt tehát, hogy jól mérjék fel az erősebb nem érzelmeit (azaz, kiszámítsák a reakcióit >”Várjál, lányom, ezt most még nem lehet apádnak beadni, igaz?). Ezzel aztán olyan „fegyverhez” jutottak, amivel némileg kompenzálni tudták a fizikai erő hiányát.
Másfelől, a szülés és gyerekgondozás (már csak biológiai alapon is) női feladatok, amelyhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az anya fogékony legyen a csecsemője nonverbális jelzéseire és igényeire: nem kis dolog kihallani egy sírásból, hogy valamije fáj, éhes, vagy épp unatkozik, ugye, anyukák?
(OFF: Mióta világ a világ, a nők szültek és neveltek, a férfiak védelmeztek és ellátták a családot a szükségesekkel — csak nem olyan régen borult meg ez a rendszer, elég sok zavart is okozva ezzel a női és férfi szerepek és elvárások megélésében.)
#5. Jó, jó, de mihez kezdjünk ezzel az egésszel?
Mitől tudunk egymáshoz úgy közelíteni, hogy mi, nők és férfiak egyaránt boldogan és elégedetten élhessünk egymással?
8 pontos használati útmutató nőknek, férfiakhoz 🙂
- Ne hagyjuk szegény férfiakat bizonytalanságban! Felejtsük el az olyan válaszokat, hogy „Á, semmi…”, „Mindegy…” „De téééényleg”!
- Tízből kilenc nő a világért be nem vallaná, ha megbántott, mérges, vagy érzelmi támaszra lenne szüksége. Hölgyeim, számoljunk le ezzel, elő a hatékony én-közlésekkel! „Amit most mondtál/tettél, attól én …… érzem magam”, „Most olyan jólesne, ha csak odabújnék és te meghallgatnál…”, …ésatöbbi…
- Fogadjuk el, hogy a férfiak döntő többsége egyszerűen nem ért a sóhajokból, vágyódó pillantásokból, odavetett félszavakból, célzásokból! (Bepróbálkozhatunk éppen ezekkel, mert hát a vérünkben van, de ha észleljük, hogy nincs rá fogadókészség, azonnal váltsunk direktebb üzemmódba (ld. előbb).
- Mivel a férfiak erősen siker- és feladatorientáltak, adjunk nekik pontos instrukciókat! (Az én férjemet pl. már gyerekkorában is az őrületbe lehetett kergetni, amikor az anyukája elküldte „egy levesbe való” répáért! :-))
- Legjobb, ha kapnak egy „Drágám, légyszi,…” listát! Egyrészt, nem felejtődik el semmi, másrészt annyira imádják kihúzogatni, amivel már végeztek — céltudatos, látványos, logikus, tehát férfinak való. 🙂
- Amikor a párunkhoz szólunk, bizonyosodjunk meg felőle, hogy nem csak a fülével hallja, de oda is figyel arra, amit mondunk! (Jó tanács: lehetőleg ne a meccslegizgalmasabb percében akarjuk a nagyi vázáját leszedetni vele a szekrény tetejéről…)
- Legyünk konkrétak! Egy nagy általánosságban elrebegett „Ki kéne vinni a szemetet”-nek ugyanis ritkán akad gazdája.
- A férfiak alapvetően lovagiasak (ha még nem rontottuk el őket ). Ne felejtsünk el hálásnak lenni a figyelmességekért, és megköszönni, ha látjuk a jószándékot és az erőfeszítéseket! (tudod: pozitív megerősítés :-))
(Én, bevallom, előfordul, hogy elfeledkezem erről, és olyankor -jogosan- nagyon lóg a párom orra — de fejlődőképes vagyok, és feltaláltam erre a célra is a Post-It-ot meg az esemest!)
És hogy a férfiaknak se kelljen gondolatolvasónak lenni, íme nekik is álljon itt 8 tipp:
Aranyszabály, keretezd be:
A nő gondolkodásának megváltoztatásához legtöbbször az érzései, hangulata megváltoztatásán át vezet az út. A férfiaknál meg épp fordítva (de ettől szép az élet, nem? :-))
- Ne „osszuk az észt”, amikor a kedvesünk csak meghallgatásra, odafigyelésre vágyik! A nőket nagyon tudja idegesíteni, ha csak kicsit kipanaszkodnák magukat, te meg kéretlenül szállítod a „megoldásokat”!
- Legyünk proaktívak! Nem kell mindig megvárni a „felkérést”…
Készítsünk egy mentális listát azokról a dolgokról, amiket általában tőlünk szoktak kérni, így legtöbbször még „gondolatolvasásra” sem lesz szükségünk! - Respektáljuk, ami a párunknak fontos!(Még ha ez az „ekrü”, „törtfehér” és a „tojáshéjszín” közötti megkülönböztetés földönkívüli képességét jelenti is :-))
- Kevés romantikusabbdolog létezik egy fáradt nő számára, mint a megvetett ágy, egy finom szendvics, egy jó forró fürdő, reggel ágyba vitt kávé…(Lepjük meg a kedvesünket még ma, és nem is kell elárulnunk, hogy a neten egy blogból frissítettük fel a lovagiasságunkat! :-))
- Ha valami nem világos, kérdezzünk! Ne hagyjuk ott a párunkat azzal, hogy „Te úgyis sokkal szebben hajtod az ingeket, mint én „…
- Fejlesszük az érzelmi intelligenciánkat: megéri! A párunknak nagyon jól esik, és a szerelem jelének veszi, ha egyre többször sikerül „ráéreznünk”, mi játszódik le benne!
- Ne vitatkozzunk hiábavalóan: a legerősebb női érvet („Csak!”) úgysem győzhetjük le észérvekkel! 🙂
Nos, te mit szólsz a fentiekhez?
Lányok-fiúk, ti mivel tudnátok esetleg kiegészíteni az ellenkező nemnek szóló „használati utasítást”?
