…avagy: hogyan csípheted nyakon a benned lakó „öreg halogatót”, és ha már megvan, mihez kezdj vele?
Te is halogatós vagy? Üdv a klubban…
Bár Vörösmarty szerint „ábrándozás az élet megrontója”, szerintem nincs igaza.
(Az ábrándozás amúgy is igen trendi manapság, csak mondjuk „teremtő vizualizációnak” nevezik… :-))
Ám ami ennél sokkal, de sokkal nagyobb gondot okoz, az korunk népbetegsége, a sokunk által rettegett, ám oly ismerős halogatás. Bár tudjuk, mit akarunk (sőt, „kellene”) csinálnunk, mégis órákat töltünk szöszmötöléssel, látszat-cselekvéssel, folyton elcsábulunk, hogy aztán annál nagyobb legyen a pánik. Hát kell ez nekünk?
„Soha többé! Legközelebb majd…” — fogadkozunk, de a jó szándék általában csak a következő éles helyzetig tart ki.
(Én pl. mindenhová rendszerint késve indulok: jóval előtte már állandóan az órámat nézegetem, megállapítva, hogy „még nagyon időben vagyok”, aztán hopp, egyszer csak „Jesszus, elkések!” felkiáltással azon kapom magam, hogy megint tövig nyomhatom a gázt, ha nem akarom lekésni, mondjuk, az IC-t.)
Törvényszerű ez?
Nincs azzal még semmi baj, ha időnként arra van késztetésünk, hogy csak kerülgetnénk a dolgokat, vagy „ráhangolódás” címszó alatt futunk még egy-két kört, mielőtt belecsapnánk a lecsóba :-)!
„A halogatás azt jelenti, hogy mindig a második legfontosabb feladaton dolgozol.”
Ám aki túl gyakran halogat, és azon kapja magát, hogy a fontos dolgai sorra elúsznak, annak egyre stresszesebb lesz az élete, a frusztráció és hamis önigazolás pedig állandó társakká válnak. Ez pedig könnyen olyan negatív spirálba torkollhat, ami a kompetencia-érzetünket és végső soron az egész önértékelésünket alááshatja. Bizony.
Dominó-effektus: minél tovább halogatsz, annál súlyosabbak lesznek a következmények!
Hogyan csípjük nyakon az "öreg halogatót" magunkban?
Bár a halogatás lélektani okairól (figyelem, ez NEM lustaság vagy akaraterő-hiány kérdése: lehet benne kudarctól való félelem, perfekcionizmus, hasonlítgatás, „nem vagyok elég jó ebben”, némi önszabotázs, stb, stb…) tengernyi a szakirodalom, én most ezekbe nem is mennék bele, nézzünk inkább valami kézzel foghatót, amivel jutunk is valamerre!
Az egyik legfontosabb, ún. „nulladik szabály”, hogy vegyük észre és tudatosítsuk magunkban, hogy „Állj! Én most bizony HALOGATOK!” Esetleg: „Mi lehet mögötte?”
Ne bántsd magad miatta, ne ítélkezz, egyszerűen csak észleld a tényt – nagyobb eséllyel teszel ellene, ha legalább beismered, és minél előbb, annál kevesebb időt veszítesz!
7 tipp halogatósoknak, amit érdemes kipróbálni!
(Ha te ezt már mind „tudod”, de valahogy mégsem.., akkor főleg! :-))
#1. Ne gondolkozz annyit. Csináld!
Örök igazság: Aki túl sokáig élezi a fejszét, az a végén még elfelejti, hogy mire való.
Kell persze a tervezés, meg az előkészület, de — főleg a halogatósoknak — nem szabad „meghalni a szépségben”: vágj bele, és engedd, hogy menet közben is alakuljanak a dolgok. Egyszerűen lehetetlen mindent bebiztosítani, különben is: „a tett halála az okoskodás”… na és persze, „csak a láncaidat veszítheted” (- na jó, abbahagytam! ))
#2. Ne csinálj a bolhából elefántot!
A legegyszerűbb „feladat-hógolyó” is félelmetesen hömpölygő lavinává válik, ha túlmisztifikáljuk, és emiatt egyre tologatjuk. Ráadásul, éppen a hozzáállásunk miatt, a fejünkben is egyre negatívabb színben tűnik fel, ami nem segíti a kreativitásunk és munkakedvünk belendülését sem. A megoldás: tűzd ki a célt, tervezz, és haladj lépésről lépésre. (Rómát sem egy nap alatt építették, de áll már pár ezer éve…)
„Ha egy könnyű feladatból nyögve nyelőset akarsz magadnak kreálni, nem kell mást tenned, csak halogasd még egy kicsit! ” (Olin Miller)
#3. Inkább duplázd meg, semmint hogy kiszállj!
A halogatósok hajlamosak arra, hogy szuper-optimistán ítéljék meg, melyik projekt mennyi időt vesz majd igénybe, éppen ezért nem érzik a sürgetést sem, hogy mielőbb nekilássanak. (Valahogy úgy, mint ha időre mennél egy másik városban egy rendezvényre, és az utat zéró forgalomra, tele tankra és eltévedés-mentesre lőnéd be :-))
Ha netán te is hajlamos lennél ilyesmire, inkább duplázd meg az időkeretet, minthogy menet közben kelljen bedobnod a törülközőt! (Tudod, mint az asztalosok aranyszabálya: „Kétszer mér, egyszer vág!”)
#4. Csak tedd meg az első lépést!
„Tedd meg az első lépést, és higgy. Nem kell látnod hozzá az egész lépcsőt. Csak tedd meg az első lépést.” (Martin Luther King Jr.)
Ha előre tekintesz, bármilyen feladat „nagyságától” képes vagy megrémülni, szorongani, Ha elhatározod, hogy még ma, MOST megteszed az első lépést, és azután mindig csak egyre, a soron következőre fókuszálsz, bármilyen hosszú és meredek lépcsősoron könnyűszerrel végiglépdelsz!
Sokszor szinte lehetetlen belátnunk az egész előttünk álló utat, de gondolj csak bele, milyen az, amikor éjszaka vezetsz: az autód fényszórója mindig éppen csak akkora útszakaszt képes bevilágítani, amekkorára az adott pillanatban szükséged van a továbbhaladáshoz, de tudod, hogy tovább is van út, és biztosan célba érsz!
#5. Kezdd a napot a legnehezebb feladattal!
Igen, a „mumuson” kell először túlesni. Talán egy kellemetlen telefonhívás, egy régi számla, vagy 10 oldal a szakdolgozatodból? Mindegy, ha megcsinálod, túl leszel rajta, megkönnyebbülsz, sőt, büszke leszel magadra, és ezekkel a pozitív érzésekkel felvértezve a többi már csak gyerekjátéknak tűnik. Szinte hallom, hogy „annyiszor megpróbáltam már, de nem megy!” (Bizony, sokszor nekem se… :-)) Semmi baj. Csak jusson eszedbe, csináld tovább, és minden „megnyert” nap, feladat téged fog erősíteni. Ha ma nem ment, csináld holnap, de ne add fel!
#6. Határozd el magad! (Bárhogyan is, de dönts!)
Ha tudod, hogy cselekedned kellene, de mégsem teszed, az olyan, mintha ráülnél a kezedre: ellentétes a valódi természeteddel, ezért belső konfliktusba kerülsz saját magaddal. Hiszen amit teszel, állandó visszajelzést küld neked arról, kinek tartod magadat: az önbizalmadat nem az építi igazából, ha azt mondogatod: „magabiztos vagyok”, hanem, ha sorra megteszed azokat a lépéseket, amelyek a céljaid irányába vezetnek, ennek a sikerélménye segít rajtad leginkább.
„Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!” (Yoda mester)
#7. Amit elkezdtél, fejezd is be!
„Semmi sem fárasztóbb, mint állandóan elhalasztani egy befejezetlen feladatot.”
(William James)
Ha nem teszed meg az első lépést, az nagyon zavaró lehet, de ugyanígy frusztrálhat az is, ha rendre befejezetlenül hagysz dolgokat. (Olyan ez, mintha valami rövidre zárná a belső energiáidat.) Ha ez a helyzet, nézd végig, milyen „projektjeid” voltak mostanában, mit zártál le ezek közül megnyugtatóan, és mi az, amit esetleg csak úgy otthagytál. Varrd el a szálakat, és meglepően jobban fogod magad érezni!
Állj meg itt egy cseppet! Ne gondold, hogy mindent muszáj befejezned, amibe valaha belekezdtél! Okosan fel kell mérned, „megéri-e a kalóriát” (a hasonlat a családunkban eredetileg a mutatós, ám nem annyira finom sütiről szólt :-)), szóval, ha rossz a film a moziban, vagy pocsék a könyv, nem kell még végig is szenvedned, csak mert kifizetted! Mérlegelj mindig józanul, vajon megéri-e neked a kalóriát… (Hagytam én már ott ezért félidőben tanfolyamot, akkor nehéz döntés volt, de utólag beigazolódott, hogy jó döntést hoztam…)
Mivel éppen hét tippet kaptál most, esetleg elgondolkoztattál rajta, mi lenne, ha a következő héten minden nap kipróbálnál egyet? (Vagy többet?)
Ahogy a helyzet és a kedved hozza, csak: CSINÁLD!
Attól ugyanis, hogy elolvastad, talán bólogattál is itt-ott, sajnos még nem fog történni semmi…
Mit gondolsz, mi lenne az első, amit már ma, akár most is megpróbálnál?
……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..
