Ha korunk emberéhez hasonlóan te is szeretnél boldog lenni, és persze ha lehet, most, rögtön — nem vagy ezzel egyedül!
Legelőször is van itt néhány olyan közkeletű hiedelem a boldogságról, amit nem árt, ha legelőször is felülvizsgálsz magadban, ha nem akarsz bedőlni minden „városi legendának”…
Ha korunk emberéhez hasonlóan te is szeretnél boldog lenni, és persze ha lehet, most, rögtön — nem vagy ezzel egyedül. (Ahogy a Queen együttes énekelte anno: I want it all — and I want it NOW! Ide nekem az egészet, azonnal… :-))
Legelőször is van itt néhány olyan közkeletű hiedelem a boldogságról, amit nem árt, ha legelőször is felülvizsgálsz magadban, ha nem akarsz bedőlni minden „városi legendának”.
Például, sokan vagyunk hajlamosak azt hinni, feltétlenül „több” kell valamiből ahhoz, hogy boldogok legyünk.
„Ha TÖBB pénzem/időm/ szabadságom/barátom/…………… (a saját szövegedet ide helyettesítsd be 🙂 ) lenne, sokkalta boldogabb lennék!”
Vagy esetleg meggyőztük magunkat arról, hogy így jó ahogy van, hisz „úgysem tudunk rajta változtatni”…
Az ilyen és hasonló hiedelmek távol állnak azonban az igazságtól, és komolyan rombolhatják a valódi boldogságra való képességedet. Ránézésre tűnhet úgy, hogy „lehet valami igazság-magjuk”, de ami végső soron ebből a magból kinő, az nem szolgálja a javunkat, ezért:
Le a kártékony boldogság-mítoszokkal!
" FELELŐS VAGY A GONDOLATAIDÉRT, MERT A KÉPZELŐERŐDDEL IS TEREMTHETSZ VAGY ROMBOLHATSZ, ÉLHETSZ VAGY VISSZAÉLHETSZ!" (PROF. DR BAGDY EMŐKE)
Lássuk hát őket szép sorban:
1. számú állítás: „A boldogság vagy van, vagy nincs!”
Biztosan igaz ez?
Mondjuk ha (mint pl. nekem) van két gyereked, könnyen azt tapasztalhatod, hogy teljesen eltérő a természetük. Ugyanabban a családban, ugyanúgy nevelkednek, mégis: az egyiknek állandóan fülig ér a szája, a másik meg olyan kis komoly, szemlélődő fajta…
Erről eszembe jutott egy vicc is:
„Két anyuka beszélget.
– Van két gyerekem, ikrek, de az egyik optimista, a másik pesszimista. Most lesz a születésnapjuk, de nem tudom, melyiküknek vegyek nagyobb ajándékot?
Mondja a másik:
– A pesszimistának vegyél valami jó drágát, hátha örül neki, az optimistának meg mindegy, mit adsz, úgyis boldog lesz vele!
Az anyuka a pesszimistát elborítja ajándékkal, az optimista ajándékára már nem is marad pénze, ezért becsomagol neki egy nagy adag lócitromot.
Másnap kérdezik a gyerekeket az iskolában, hogy ki mit kapott.
A pesszimista: – Kaptam egy Play Sation-t konzollal, programokkal, meg még egy Wii-t, de minek, hiszen véletlenül elromlik, aztán majd jól megráz az áram. Távirányítós autót is kaptam, de minek, úgyis elromlik, és akkor dobhatom ki a szemétbe…
És te mit kaptál? – kérdezik az optimista testvért.
Mire ő, örömtől ragyogva: – Szerintem kaptam egy pónit, csak valamerre elcsatangolt!”
***
Tudományos bizonyíték van arra, hogy az egyéni boldogság-szintünk
(az „alapbeállítás”) kb. 50 %-ban (!) genetikusan meghatározott keretek közt mozog: van, akinél ez a szint mondjuk 1-3 közötti, másnál meg 7-10 közti is lehet. Elég nagy a szórás, de ez van, ez a „hozományunk” — de ez még mindig csak 50%!
A saját szintjén, alapbeállításán belül mindenki lehet fokozatokkal is boldogabb; az ugyan nem valószínű, hogy 1-esről 10-es szintre ugrik, de kellő munkával, „befektetéssel” egyre feljebb léphetünk ezen a létrán.
S nemcsak hogy lehetünk boldogabbak, hanem az idő múlásával ez egyre könnyebben is megy! Ha rendszeressé teszünk az életünkben olyan bizonyítottan hatékony gyakorlatokat, mint pl.
- emberi kapcsolataink ápolása,
- hála-napló vezetése,
- kedvesség, mosoly 🙂
- spontán jócselekedetek embertársainkkal,
- relaxáció, meditáció,
- rendszeres testgyakorlás,
ezek napi szinten úgy beépülnek a mindennapjainkba, hogy észre se vesszük, szinte magától növekszik a boldogságszintünk.
— Melyiket próbálnád ki először, tudatosan? És aztán? 🙂
2. számú állítás: „A boldogság maga a cél”
Biztosan igaz ez?
Sokan gondolnak úgy a boldogságra, mint valami végcélra vagy megszerezhető dolog eredményére, legyen szó akár a házasságról (ami, jól tudjuk, távolról sem „révbe érés”), pénzről vagy akár egy új házba/városba költözésről. Persze ezek a dolgok, mint eszközök, jelentősen hozzájárulhatnak a boldogsághoz, ám a valóságban a külső körülmények az „összértéknek” csupán kb. 10%-át teszik ki!
Ahogy azt már kimatekozhattad, az eddig említett 50+10%-on felül még mindig ott az a 40%, ami tisztán a te kezedben van!
A hosszú távú boldogságunk sokkal inkább függ attól, hogyan viselkedünk és gondolkodunk (hiszen ez tisztán rajtunk múlik), mint a külső körülményektől, amikre voltaképpen nincsen túl sok befolyásunk.
— Ez jó hír, igaz? Melyik lenne az az egy gondolat, amelyet ha most megváltoztatnál („átállítanál”) magadban, azzal a boldogságodat szolgálnád?
3. számú állítás: „A jó pillanatok alatt megszokottá válik”
Biztosan igaz ez?
Az emberek többsége könnyen alkalmazkodik az életében bekövetkezett pozitív változásokhoz (se’ perc alatt megszokjuk az oly régen áhított a jobb lakást, állást, éttermet, nyaralást, és onnantól már az az „alap”, nem igaz?)
Valójában a megszokás az első számú öröm-gyilkos!
Miért van ez?
Már az őseink is nagyobb figyelmet fordítottak az újdonságokra (pl. egy még nem látott bogyó, vagy állat) mivel ezek általában veszélyt vagy lehetőséget jelentettek a számára. A kontrasztokra vagyunk kihegyezve, nem a hasonlóságra, de ez egyben azt is jelenti, hogy túl könnyen is alkalmazkodunk a velünk történt pozitív változásokhoz.
Mit tehetünk ellene?
Lassíts! Érezz! Érzékelj! Ha mondjuk nyertél a lottón, és a Maldív-szigetekre költöztél :-), ahol csodás a ház, a tenger, a naplemente, le tudod lassítani a túl gyors adaptációt pl. azzal, hogy nap mint nap rácsodálkozol, odafigyelsz a részletekre, és megtanulod élvezni, tudatosan átélni, ízlelgetni, értékelni a szépet.
A fókuszálás mellett a hála is kulcsszerepet kap: ha nem veszem magától értetődőnek azt a bármilyen jót, amiben részem van (legyen az bár csak egy finom fagyi), képes leszek az öröm és boldogság érzését tartóssá tenni magamban. Semmi sincsen „csak úgy”, minden valakinek a keze munkája, aminek a gyümölcsét élvezhetem — boldog az, aki ezt nap mint nap észreveszi, és hálás szívvel fogadja.
– – Mi mindenért lehetsz hálás az életedben, itt és most? Mennyire esik nehezedre, hogy megtaláld az élet apró örömeit?
(Egy régi barátunk, egy csodálatos Ember jut mindig erről eszembe, aki egyszer még ezt mondta nekem:
„Kriszta, keresd mindig a jó dolgokat! A rossz úgyis megtalál magától is, de a jót keresni, kutatni kell…” – milyen igaza volt! …Nyugodj békében, drága Ildikó!)
***
Mára ennyit, de ugye kíváncsi vagy a boldogsággal kapcsolatos másik három tévhitre is? Erről majd a jövő héten olvashatsz, mert a téma hossza miatt két részletben írok — no meg, hogy addig legyen időd átgondolni a kérdéseket!
Apropó, a te számodra mi jelenti a legnagyobb boldogságot? (tudom, a világbéke, meg ha egészségesek a szeretteid, de most kimondottan RÁD vagyok kíváncsi! 🙂
