Mindannyian szeretnénk a lehető legjobb életet, ahol kiteljesedhetünk, és boldogan járunk azon az úton, amely igazán a miénk… azt hiszem, kevesen tiltakoznánk, ha a jó tündér valami hasonló ajánlattal környékezne meg!
Ám folyvást akadályokba ütközünk, s elég korán rájövünk, hogy „az életet csak visszafelé lehet megérteni, de csak előrefelé lehet élni” — ahogy azt Kierkegaard, a híres dán filozófus oly elmésen megállapította.
- Ugye, mennyivel más lehetne az életünk, ha már most rendelkeznénk mindazzal a bölcsességgel és tapasztalattal, ami ahhoz szükséges, hogy képesek legyünk magunkból a lehető legjobbat kihozni?
- Hány döntési helyzet és választás kellett ahhoz, hogy oda jussunk, ahol MOST állunk? Biztosan mindig a legjobb irányba léptünk? Ki tudja?
Mint ahogyan azt is, hol állhatnánk MOST, ugyanennyi évesen, hónaposan és naposan, ha mindig a jobbik utat választottuk volna, amikor napjában többször is apró (ám folyton összeadódva már jelentős) elágazáshoz ért az életünk…
Hogyan tudnál jobban eligazodni a saját életedben? Miféle útjelző táblák mentén kellene haladnod, hogy biztosan abba a kikötőbe fuss be, ahová eltervezted, ahová mindig is szeretted volna?
Van egy jó, meg egy rossz hírem...
- Kezdem talán a rosszal: ahogyan a születésünkkor a „használati utasítást” valahogyan elfelejtette velünk kézbesíteni a gólya, azt se adta senki írásba a kezdetekkor, hogy az élet végig méznyalás lesz, hatalmas hepienddel a cikornyás „The End” felirat előtt.
Nincs használati utasítás, sem pedig kasszasikert garantáló forgatókönyv az életemre: nekem kell kitalálni, kipróbálni és megélni mindent, hogy láthassam, végül mi működik, s mi nem: próba, tapasztalat, tanulságok és újratervezések során át kanyarog az utunk.
De lehet-e a tévelygésből, felesleges kitérőkből megspórolni?
- Most jön a jó hír: LEHET.
Ha tanulunk a hibáinkból, minden tapasztalatot jól levonunk és beépítünk, s pont, mire a végére érünk, olllyan bölcsek leszünk, hogy csak na!
Jó, de nem lehetne már kicsivel ELŐBB is?
…de igen!
HOGYAN?
Hát, a jó öreg modellezéssel.
Egyszerű a képlet: megszületünk ugye „A” pontban, élünk, éldegélünk, majd egyszer, valamikor (remélhetőleg jó soká) meghalunk egy „B” pontban. Ez a két pont, az életünk szakaszának kezdő-és végpontja biztos, ám ami közte van, a szakasz valódi és egyéni hosszáról egyikünknek sem lehet biztos tudomása!
Most jön a nagy trükk: ha alaposan beleképzeljük magunkat, úgy igazából „beleállunk” abba a bizonyos „B” pontba, és képzeletben visszatekintünk a szakaszunkon, rengeteg fontos jelzéssel, intuícióval, sőt, saját magunknak adott megszívlelendő tanáccsal gazdagodhatunk.
Megváltozik az egész létünk perspektívája: ha a végpontból szemléljük, jobban ráláthatunk az egész kirakósra; szinte „megvilágosodunk”, mi is az, ami igazán fontos nekünk, amire sokkal jobban oda kellene figyelnünk.
Aki már átélt már súlyos balesetet, borulást az autóval, zuhanást, halál-közeli élményt, mind tanúsítja: ilyen extrém helyzetben egy szempillantás alatt lepereghet előttünk az egész élet, helyrekerülnek a kirakós elemei, s rögtön tudjuk, hogy „hol lakik a Jóisten”…
S utána, ha megúszta az esetet, az illető már egészen másképp néz az életére, a dolgai fontossági sorrendjére, mint annakelőtte. (Kedves barátunk élt át komoly balesetet, remegve, de karcolás nélkül szállt ki a jeges árokban a ripityára tört autóból… Hát, ahogy mesélte, az ő fejében is rögtön helyrebillent néhány dolog!)
A coaching mint veszélytelen, ám hatásos gyakorlótér
A coaching során biztonságos, védett közegben, erre szakosodott figyelmes „lelki személyi edző” segítségével nézhetünk rá a helyzetünkre, fogalmazhatjuk meg pontosan az útirányt és a célokat, ahová el szeretnénk — és el is fogunk! — jutni.
A jó coach szinte észrevétlenül kísér és támogat ezen az úton, tükröt tart, kérdez; ha kell, megvilágítja az akadályokat, és segít leküzdeni (vagy éppen kikerülni…) azokat. Miért tévelyegnénk egyedül, ha fogadhatunk tapasztalt utaskísérőt is a nagy kalandhoz?
Ha zuhanni kezd a repülő, azonnal "megvilágosodunk"...
A végére hoztam neked egy ötperces videót, melyben egy súlyos repülőbaleset túlélője, Ric Elias mesél arról, hogyan változtatta meg szemléletét és az egész hátralévő életét az eset.
(Ne feledd: neked nem kell hasonló traumán átmenned ahhoz, hogy a saját kezedbe vedd végre az életedet: elég egy nagy levegő, egy jó döntés, és egy adag tudatosság, hogy feltedd magadnak a kérdést:”Mit is szeretnék igazán kezdeni az életemmel?”)
Íme az ötperces tanulságos videó: váljék javadra és tudatos életedre!
Ha lenne egyetlen dolog, tanulság, amit a hátralévő életedre magaddal vinnél Ric Elias szavaiból, mi lenne az?
