Hogy jól vedd az év végi őrület hajtűkanyarjait, összegyűjtöttem neked 10+1 tippet, amiknek a segítségével átalakíthatod a gondolkodásodat: így nemcsak elviselhetőbbé, de boldogabbá is teheted életednek az a nem csekély hányadát, amit a munkádban töltesz.
Az év vége közeledtével minden felbolydul: november derekára nem csak az idő előtti, ún. „kereskedelmi karácsony”, de a rettegett Nagy Hajtás szezonja is elérkezett…
Legtöbbünk egészen az ünnepi gyertyagyújtásig ki sem látszik a munkából.
(Nem mintha eddig a lábunkat lógattuk volna, de ebben a másfél hónapban aztán tetőfokára hág a hangulat: lelki füleimmel mindenfelől hangos sikálás zaját hallom (…az őrület határát súroljuk! :-))
Ez a helyzet eszembe juttatott egy kis történetet, ami már jó pár éve is, amikor először mesélte egy kedves ismerősöm, erősen elgondolkodtatott. Valószínűleg te is hallottad már:
Egy idegen érkezett a városba, ahol megkérdezett három kőfaragót, hogy mit csinál.
Az első így felelt:
– „Követ faragok, ezzel keresem a kenyeremet”.
A második ezt mondta:
– „Egy épület sarkához faragom a követ”.
Ám a harmadik kőfaragó valami egészen más választ adott:
– „Én katedrálist építek!”
— Vajon melyikük volt elégedettebb, boldogabb?
Ha szeretnénk nem csak valahogy túlélni, hanem örömmel megélni az előttünk álló időszakot, és egyáltalán: a munkánkat, azt hiszem, érdemes eltanulnunk a harmadik kőfaragó hozzáállását.
Mert ő ösztönösen tudja, érzi, hogy valami nagyobb dologról van szó — az ő munkája nem egy elszigetelt feladat („faragom azt a rohadt követ”), hanem folyamatosan szem előtt tartja a CÉLT, a nagy képet, aminek az éppen általa végzett cselekvés szerves része: katedrálist épít.
- A TE munkádban mi a „kőfaragás”?
- És mi az a csodálatos Nagy Egész, amiben neked is feladatod van; ami lelkesít, előre visz, és ami miatt érdemes újra kezdeni nap mint nap?
Minél inkább képes vagy ezt meglátni, majd folyamatosan szem előtt tartani, annál több örömöt találsz a munkádban.
Hogy ezt a mindennapi gyakorlatba is könnyebben átültethesd, összegyűjtöttem neked 10+1 tippet, amiknek a segítségével átalakíthatod a gondolkodásodat: így nemcsak elviselhetőbbé, de boldogabbá is teheted életednek az a nem csekély hányadát, amit a munkádban töltesz.
10+1 TIPP : Hogyan legyél boldogabb a munkádban?
- Keresd meg, és folyamatosan tartsd is szem előtt, mi a te „Katedrálisod”!
(Mit építesz, kiken segítesz,.. milyen „nagyobb jó” érdekében tevékenykedsz nap mint nap?) - Már reggel, munkába menet, vagy a kezdés előtt szánj egy röpke gondolatot arra, hogy a mai világban milyen jó is, hogy egyáltalán van munkád, és ez hogyan járul hozzá magad és a családod fenntartásához — és hogy ezért milyen sok ember cserélne veled…
(Tudom, kiskorodban se szeretted, ha azért kellett megenned a spenótot, mert Afrikában éheznek a gyerekek, de azóta már megéltél ezt-azt, igaz? :-)) - Keress, találj, és csinálj is minden nap valami olyat, amit szeretsz és élvezel a munkádban! Így megelőzheted, hogy „favágássá” váljon, amit egykor még jó szívvel csináltál. (Ugyanúgy, mint a házasságban, itt sem árt feleleveníteni időnként: „Mi az, amit anno megszerettem benne?” :-))
- Figyelj oda a szakmai fejlődésedre (ne rekedj meg egy szinten)!
Erre neked magadnak kell a leginkább odafigyelned, mert ez a SAJÁT jól felfogott érdeked; a szaktudásod mellett a „munkaerőpiaci értékedet” is szinten tartja, növeli! - Kérj rendszeres visszajelzést a munkádról! (Főnöktől, munkatárstól, ügyféltől…), mert csak ezáltal tudsz fejlődni, épülni. Ne félj ettől; a másikban (ugyanúgy, ahogy benned is) él egy kép rólad, a teljesítményedről, s ha azt látja, hogy ez téged érdekel, mert szeretnéd egyre jobban csinálni, ezt pozitívan fogja értékelni.
- Csak olyat ígérj, amit be is tudsz tartani -a munkával járó stressz és boldogtalanság jó része abból fakad, hogy csomó olyan dolgot bevállalsz, amiről már abban a pillanatban tudod (vagy sejted), hogy nem kéne…
Sokan több időt töltenek a csúszások miatti mentegetőzéssel, mint magával a feladattal, aztán meg frászolnak a következmények miatt. Ne merülj el a betartatlan ígéretek mocsarában: ez neked se jó, de a személyedre sem vet túl jó fényt! - Csak pozitívan! – Amennyire lehetséges, kerüld el a károgó, pletykás, boldogtalan, negatív embereket, mert az ilyennek minden vágya, hogy lehúzzon a saját szintjére!
- Állj ki magadért!
Legyél asszertív (jó önérvényesítő)! Ne légy viszont álszerény; ha valamit jól csináltál, fogadd el az érte járó elismerést köszönettel, kedvesen és természetesen! (Ha alapból nem megy: gyakorold… :-)) - Barátkozz, ne háborúzz! 🙂 Próbáld meg minél jobban megismerni a többieket: minél több közös vonást találsz (vagy építesz) velük, annál barátságosabb és kellemesebb lesz a légkör. Az erős kapcsolati háló támogatást, erőforrásokat, megosztást és gondoskodást biztosít a számodra!
- Próbálj eleget aludni!
Kipihenten minden könnyebb, ezért, ha teheted, menj időben ágyba (…mondom én, aki mindezt vasárnap éjjel írom –hja, nekem is van még mit fejlődni! :-D)
+1: Alakíts ki kellemes és barátságos munkakörnyezetet magadnak, rendezd el átláthatóan és otthonosan az íróasztalodat (de ne rakd tele oda nem illő mütyürökkel, mert azok csak elterelik a figyelmedet!)
Ha ezeket apránként mind kipróbálod, jelentősen növelheted a munkáddal kapcsolatos jóérzéseket, ezzel együtt az eredményességedet is – és még az is lehet, hogy sokkal több szál hajad megmarad, s nem hullik ki Karácsonyig! 😉
„A halogatás a lehetőség sírja.” (Marie Clarence)
Melyik lesz az pont, amire már ma, ettől a pillanattól különösen odafigyelsz?
