Az előző, önérvényesítésről szóló cikkemhez érkezett egy hozzászólás, amire a válasz úgy gondolom, megér egy pársorosnál hosszabb kifejtést. Hátha másnak is érdekes lehet ez a gyakorlat, nem csak a kérdezőnek!
Az előző, önérvényesítésről szóló cikkemhez érkezett egy hozzászólás, amire a válasz úgy gondolom, megér egy pársorosnál hosszabb kifejtést. Hátha másnak is érdekes lehet ez a gyakorlat, nem csak a kérdezőnek!
Orsi hozzászólása így hangzott:
„Már többször olvastam az asszertív magatartásról, és igyekszem is egyre többször alkalmazni, a 4. ponttal kapcsolatban azonban szívesen vennék tanácsokat. HOGYAN kontrollálja az érzelmeimet. Sajnos, többször előfordul, hogy elsírom magam kínos helyzetekben – vizsgán, főnök előtt, hivatali ügyintézésnél –, de ötletem sincs, hogy tudnám elhagyni ezt a gyengeségemet. Pedig nagyon szeretném. Minden jó tanácsot örömmel fogadok :-)”
Az érzelmek kontrollja tény, hogy nem megy gombnyomásra, de jó hír, hogy tanulható!
Próbáld ki a következő technikát:
Szoktál relaxálni, meditálni? Nagyon hasznos ez az állapot, mert ilyenkor tudjuk a tudattalanunkat “megszerelni”, mert olyan területhez férünk hozzá, amelyekhez máshogyan nem, viszont a működésünket alapvetően befolyásolja. “Csak” olyan kb. 80%-ban…
Szóval.
- Mély ellazulás, lehunyt szemmel, egyenletes, lassú légzés, testrészek egyenkénti ellazítása… (ezt bármilyen relaxos, meditációs anyagból könnyen megtanulhatod) Fontos: nem alszunk, befelé fókuszálunk! 🙂
- Gondolatban visszapörgetsz egy olyan esetre, amikor kínos helyzetben nem tudtál uralkodni az érzéseiden, és mondjuk elsírtad magad.
- Filmszerűen idézd fel az esetet, lásd, amit akkor láttál, halld, amit akkor, érezd, amit akkor… Minél élethűbben, részletesebben.
- Majd ezt a belső filmet pörgesd vissza egészen addig a pontig, amíg még rendben mentek a dolgok. Itt állítsd meg, mint a DVD lejátszót, és KÖVETKEZIK a varázslat!
- A te filmed, igaz? Te rendezed, te vagy a főszereplő. Akkor most fogod magad, és átírod a forgatókönyvet, ahogyan most, utólag szeretted volna, hogy megtörténjen az a bizonyos eset. Lásd, amit szeretnél, halld, amit szeretnél, és fontos: ÉREZD, amit anno igazából érezni szerettél volna az eset kapcsán.(Felszabadultság, önbizalom, elégedettség – bármi, amit te szeretnél magadban erősíteni.
- Érezd át mélyen az érzést, a filmed alá pedig keverd be a kedvenc zenédet, számodat, azt, ami neked ezt az érzést sugallja.
- A végén rögzíted ezt az érzést magadban, pl. így:
“Valahányszor ezt a zenét hallgatom, vagy akárcsak rá gondolok, magamban felidézem, UGYANEZ az érzés (magabiztosság, erő, boldogság…stb.) tölt el, és velem marad.”
Hogy fogod ezt a gyakorlatban utána használni?
- egy-egy rázós helyzet előtt, „relaxban” ugyanígy elképzeled az előtted álló szituációt (szigorúan happy enddel:-), ugyanezt a zenét használod, tehát rákészülsz.
- Váratlan helyzetben, amikor nincs módod előre felkészülni, és érzed, hogy “na ez az a pont, ahol kezd kiszaladni alólam a föld”, egyszerűen fogod, bekapcsolod a fejedben a zenét, veszel egy pár mély lélegzetet (fontos, “zsigerileg” lenyugtat!), felidézed magadban AZT az érzést, és: tratááá! Mintha kicseréltek volna!
Próbáld ki, működik!
íváncsian várom a sikersztoridat, ne felejts el beszámolni, hogy megy a dolog! (Persze, mint mindent, ezt is gyakorolni kell, hogy aztán “pöccre” menjen!)
