Ezen a héten rendezik meg világszerte a Nemzetközi Coaching Hetet, ami kiváló alkalom arra, hogy egy kicsit „ismeretterjesszek” erről a viszonylag újkeletű a szakmáról.
🙂 Olvass tovább nyugodtan, nagyon „lájtos” leszek, ígérem!
Az aktuális sztori:
Nemrégiben csatlakoztam egy jó kis marketinges fórumhoz (még a szakmai múltamból érdekel a téma), és az ottani bemutatkozóm kapcsán megtapasztaltam, hogy még mindig mekkora a köd a coaching mint szakma, és különösen az elnevezés körül.
Idézek:
„Miért kell elamerikaiasodni? Miért kell KÓCSINGOLNI? Miért nem lehet egyszerűen tanácsot adni? Vagy oktatni, vagy edzeni? Vagy ha már külföldiül akarunk, akkor tréningezni? (…) Az oldalad egyébként nagyon tetszik, a támadás nem ellened, hanem a szó ellen irányult. „
Persze, azért egyre több a kivétel (megkönnyebbült sóhaj), de még az ismerőseim többsége is úgy nézett rám, mint tyúk a piros kukoricára, amikor először hallották tőlem a furi szót, hogy „coach”. (Te például mit gondolsz?)
Én úgy látom, ezzel a coach szóval valahogy úgy vagyunk még, mint Pistike, amikor először megy a pizzériába. Mondhatnám, hogy „kérek egy ropogósra sütött, 32 cm átmérőjű, szalámis-paradicsomszószos-sajtos feltéttel készült, korong alakú kelt tésztalapot!” – de mennyivel egyszerűbb így: „Kérek egy pizzát!”
Coaching és pizza: előbb utóbb meghonosodik ez is...
Ugye, a „pizza” szó sem volt mindig ilyen egyértelmű, mint manapság – annak idején bizonyára kellett egy idő, amíg egyre többen megismerték, és szép lassan bevonult a köztudatba. Így lesz ez reményeim szerint a „kócsinggal” is. 🙂
Addig is, elmondom nagyon röviden, hogy az én olvasatomban mi is ez a dolog.
Az már önmagában is izgalmas, mit összeszenved a szakma ennek a „coach” szónak a lefordításával; egyszerűen nem találnak olyat, ami teljesen passzolna vagy lefedné a tartalmát. (Tudod, az van az angol szavakkal, hogy a szótárban néha kilométernyi értelmezést találsz egyetlen rövid szóhoz (ld. pl: „get” ) és bármelyiket választanád, önmagában semmitmondó lenne.)
A legelső névjegyem hátuljára éppen ezért tettem egy rövid kis szócikket, hogy legalább aki találkozott velem, annak legyen valami segédfogalma 🙂 Ez áll rajta:
Coach /angol, e.: ‘kócs’/: eredeti jelentése szerint edző, tréner, aki a tehetséges és eltökélt sportolókat segíti, ösztönzi a bajnokká válás útján.
Coaching: személyre szabott, dinamikus fejlesztő folyamat.
Az ügyfél bizalmas légkörű, megoldásközpontú beszélgetések (ún. coaching ülések) során, megerősített önismeretén és belső erőforrásai keresztül kap hatékony támogatást döntései felelős meghozatalához, céljai sikeres eléréséhez.
— Ezzel sikerült elérnem, hogy tisztuljon kicsit a kép: itt nem súlyokat emelgetünk, mégis hatékonyan folyik a személyi(-ség) edzés!
Hát akkor ez valami tanácsadás? Nem. Illetve igen is, meg nem is: a coaching módszertanban alkalmazhatunk tanácsadói elemeket is, ha a helyzet úgy hozza. (A honlap fejlécébe ezt írtam, mert ezt legalább ismerik, és azonnal tudják valahová tenni a dolgot. :-))
DE! Van egy nagy különbség coaching és tanácsadás között: a coach soha NEM mondja meg a „tutit!”
Tanácsadó („Ön nem hibázhat, ha ezt teszi…”) — Én
„A coaching folyamat, ahol nem elméletekről beszélgetünk, hanem mindig az éppen aktuális problémáid is terítékre kerülnek, amik majd a helyükre kerülve beépülnek a “nagy egészbe”. A tanácsadó bekéri az anyagokat, racionálisan elemez, és konkrétan megmondja, hogy szerinte mit kell tenni egy adott helyzetben. A coach nem “megmondóember”, azaz a fő eszköz nem a válaszadás, hanem a kérdezés. A jó coach sosem irányít, viszont segít kibontani a legjobb egyéni megoldásodat: egymás egyenrangú partnerei vagytok, akik szövetséget kötöttek a változás érdekében.” (részlet GYIK-ből)
No és itt a kedvencem: hogy áll egymással a coach és a pszichológus?
A coachok általában nem pszichológus végzettségűek (bár vannak olyanok is), de mivel ez is egy segítő foglalkozás, ahol „hozott anyag” az ember :-), eszközeink között jócskán szerepelnek coaching folyamán is sikerrel alkalmazható, a pszichoterápiában már jól bevált módszerek. (Én is előszeretettel alkalmazom többek között pl. az NLP-t, tranzakció-analízis alapokat, Gordon-módszert, és még sorolhatnám…)
DE: a coach alapvetően mindig pszichésen egészséges embereket segít, hogy bizonyos élethelyzeteikben az elakadásaikból tovább tudjanak lépni, a saját belső erőforrásaikat mobilizálva.
(NEM orvos, tehát nincs jogosítványa pszichés betegek, függők, súlyos veszteséget feldolgozni nem tudók, stb. kezelésére, és nem is tesz ilyet: tudja, mikor kell egy ügyfelet „átirányítani” a megfelelő szakemberhez.)
Nos, remélem, egy kicsit sikerült tisztázni az alapkérdést, hogy a coach-ok nem azért „kócsingolnak”, mert anglomán sznobok, és nem akarnak tisztességes magyar nyelven beszélni, hanem mert ez egy kaleidoszkóphoz hasonló, sokrétű szakma: ahogy elfordítjuk, kicsit ilyen, kicsit olyan, de nem baj, hogy nem lehet felcímkézni. A „kócsing” már csak ilyen, de ez nem zavar: amíg nagyszerű eredményeket lehet vele elérni, tőlem hívhatják akárhogy! Köszönöm, hogy ma is velem tartottál, derűs, szép napokat kívánok!
