Változnak az idők! A mai életközép-krízis („csúcs-frász”:-)) egészen más, mint amit anyáink éltek át anno. Már nem vagyunk vevők az „zűrös klimaxos nő, akinek semmi-sem- maradt-az életében-miután- a- gyerekei- kiröpültek” sztereotípiájára.
Mivel ennél már sokkalta többet tudunk és értünk, hamar rájöhetünk arra, hogy ez az átmeneti időszak egyenesen áldás lehet a számunkra. Egy jó hangos ébresztő, felhívás arra, hogy megváltoztassuk, ami nem működik az életünkben – igaz, ez a „hajókürt” néha kissé ránk ijeszt, de ha hallgatunk rá, csodálatos és erőteljes változások kincsesházára bukkanhatunk: legyünk hát hálásak érte!
Midlife Crisis „tünetek”
A csúcs-frász, azaz életküzép-krízis megnyilvánulási formái jelentős különbségeket mutatnak aszerint, hogy milyen az életmódunk, és hogy mennyire vagyunk elégedettek az addigi életünkkel. A fő krízisfaktorok, mint pl. válás, „üresfészek-szindróma”, szülő(k) halála, munkahely elvesztése gyakran megnehezítik az átmenetet a középkorú évekbe. (Érdemes ránézni, hogyan állunk ezekkel?)
„Életközép -Ébredés”
A jó hír az, hogy ez az időszak egyfajta megvilágosodás, amikor annyi, de annyi fejlődésre, növekedésre adódik lehetőség az életünkben! Ez az újjászületés, újraértékelés és új tudatosságra ébredés korszaka a számunkra. Hatalmas ajándék, ha engedjük magunkban kibontakozni.
Most, hogy már tudod, hogy az életközép táján (a csúcson és környékén) számtalan új dolog vár rád, felmerül a kérdés: hogyan hozhatod ki a legjobbat életed második feléből? Tedd félre az összes negatív sztereotípiát, amik még a múltból kísértenek, és határozd el, hogy a most következő lesz életed legjobb fejezete. Ne engedd, hogy az aktuális korod bármiben is korlátozzon – SOSEM késő, hogy boldog és kiteljesedett legyen az életed!
Hogyan kezdjük újra az életünket?
Sosem gondoltad volna, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhet, igaz? Nem vagy vele egyedül. Ez nagyon sok nő számára valóban az újrakezdés időszaka. Itt az ideje, hogy kitaláljuk, hogyan lehetünk boldogok és kiegyensúlyozottak, amikor…
- Újra kell tervezned az egész életed, mert a gyerekeid arra vetemedtek, hogy felnőjenek, és kirepüljenek a családi fészekből
- Meg kell találnod, ki is vagy te valójában, ha a negyvenedik, vagy az ötvenedik éved hirtelen újra szingliként talál rád
- Újra át kell gondolnod a karrieredet, ha esetleg elveszítetted a munkádat
- Tanácstalanul nézed, honnan vehetnél bátorságot, hogy így negyvenvalahány évesen új munkába fogj, mert a mostani már elvesztette minden varázsát, és egyáltalán nem elégít ki
- Rájössz, hogy amiben eddig hittél, az már nem adja meg a válaszokat azokra az égető kérdésekre, amik mostanában foglalkoztatnak
Azt megtanulni, hogy hogyan kezdjünk új életet, néha félelmetes lehet, lehetsz összezavart, aggódó, frászoló, sőt, mérges is … de ugyanakkor egy olyan nagyszerű, szenvedélyes megújulásban lehet részed, amikor újra felfedezheted,
ki is vagy te VALÓJÁBAN, az a Te, aki nem valaki anyja, felesége, lánya, alkalmazottja, hanem saját maga.
Eljött az ideje, hogy megtaláld a valódi életcélodat; ez egy vadonatúj kezdet lehetősége minden nőnek, aki végre képes a saját igényeire és vágyaira összpontosítani.
„Újrakezdés” helyett inkább úgy gondolj erre az egészre, mint:
Újjászületés, Megújulás, Újratöltés, Újraéledés, Átalakulás – ami néha egészen az alapokig hatoló változás, míg máskor csak egy kis finomhangolásra van szükség.
Igazából hogy is néz ki a csúcs-frász, a „női” életközép-krízis? Alapos ráncfelvarrás, tűzpiros kisautó, becsiccsentés a barátnőkkel, fiatal szerető, menekülés a Galapagos-szigetekre? Vagy a fentiek közül egyik sem?
Életünkben csupán a változás, ami állandó; korszakonként „csavarodik, tekeredik”, átalakul… A csecsemő betotyog a kisgyermekkorba, a gyerek tinédzserré „robban”, aztán nővé érik, aki, mire eléri a negyvenet, kissé megkésett, hogy ismét kibújjon a bőréből… Ez már egy fájdalmasabb, stresszből és gyászból megszülető átalakulás, de, ha hallgatunk az újradefiniálás prófétáira, váratlan ajándékokat is tartogathat a számunkra.
A „baby boom” nemzedék nagy változásaihoz képest (úgymint felnőtté válás, Istenkeresés, vagy éppen kiégés), a mai kor női már a középkorúság új kihívásaival szembesülnek, és a veszteséget igyekeznek átfordítani lehetőségekbe. A magasabb jövedelmeknek, minőségi oktatásnak és a női szerepekkel való ügyes zsonglőrködésnek hála, a nők örömmel fedezhetik fel, hogy ha volt valaha kedvező kor, amikor „érdemes” egy nőnek életközép-krízissel szembesülnie, az – a nők szerepének tásradalmi változásit tekintve – éppen most van.
Az Oregonban élő, 49 éves Sue Shellenbarger a Wall Street Journal „Munka és család” rovatának vezetője volt, amikor két év leforgása alatt elvált, elveszítette az édesapját, lemerítette a bankszámláját, vadkempingezni és quadozni kezdett, minek következtében a kórház sürgősségi osztályán találta magát. „ A környezetemben élők azt hitték, elment a józan eszem” mesélte. „Ekkor jöttem rá, hogy a csúcs-frász (midlife crisis) egészen addig csak egy elvont fogalom, amíg benne nem találod magad a közepében.”
Két évre rá kiadta a saját könyvét „A fordulópont: hogyan alakítja át a midlife crisis a mai nők életét” címmel, amely felveti a társadalmi párbeszéd égető szükségszerűségét a témában. Az életközép-válság felé masírozó nők száma olyan óriási (csak az USA-ban 43 millió a 40-60 év közötti nő él) hogy számos korlátnak és szabálynak meg kell dőlnie ahhoz, hogy az új helyzethez sikerrel alkalmazkodjanak. Részben ez volt az apropója Shellenbarger könyvének is: „Azt gondoltam, segít másoknak, ha megírom, mire készüljenek fel az életükben” mondja, „hogy ne csak kármentésre fussa majd az erejükből, hanem tudják kihasználni a lehetőségeiket”.
A „krízis”, „frász” szó valójában igen drámai kicsengéssel bír a korosztály számára, hiszen valamiféle negatív tapasztalatot hordoz. Az anyáikkal és az életükben részt vevő férfiakkal ellentétben, ez a női népesség újfajta modellt készül megalkotni arról, hogyan is néz ki az új „életközép”. Kutatók szerint középkorúsághoz való hozzáállás tekintetében nők és férfiak között az a legszembeötlőbb különbség, hogy a nők kétszer olyan derűlátóan néznek elébe, mint a férfiak.
A nőknek meg kell ugyan birkózniuk a Nagy Változások hormonális viharaival, de legyen bármilyen „bomlasztó élmény” a menopauza néhány nő számára, a leglényegesebb változások gyakran nem is annyira testi, mint lelki jellegűek. Olyan nőkkel beszélve, akiknél „beütött a krach” – akár válás, akár az üres-fészek, vagy szülő elvesztése formájában –, kiderült, hogy a saját reakciójuk még a maguk számára is gyakran tartogat meglepetést. Első lépésként befelé fordulhatnak, hogy a „létezés nagy kérdéseivel” foglalkozzanak, vagy éppenséggel valamilyen régi vágyukat váltják valóra, amit a karrier és/vagy a család, a felnőttséggel járó kötelességek miatt anno fel kellett adniuk. Utazás… Regényírás…Vissza az iskolapadba… Megtanulni vízisízni, hastáncolni… De miután tettek valamit konkrétan saját magukért és túljutottak a nehezén, erős sürgetést éreznek, hogy másokon is segítsenek. A legjobb az, amikor ezt a két dolgot egyszerre csinálják!
(A TIME magazin cikke alapján, by Nancy Gibbs & Other Smart Women)
