“Tavasz volt, de én a nyarat vártam,
a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt akartam,
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, ám én a telet vártam,
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, s én már a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni,
szabad és önálló.
Mikor húszéves voltam, harminc akartam lenni,
érett és sokat tudó.
Középkorú voltam, de húsz akartam lenni,
ifjú és szabad lelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni,
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”
(Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül c. könyvéből)
És íme az eredeti is, azok kedvéért, akik (hozzám hasonlóan) rajonganak az angolért:
„Calm My Anxious Heart” by Linda Dillow
It was spring but it was summer I wanted; the warm days and the great outdoors.
It was summer but it was fall I wanted; the colorful leaves and the cool dry air.
It was fall but it was winter I wanted; the beautiful snow and the joy of the holiday deason.
It was now winter but it was spring I wanted; the warmth and the blossoming of nature.
I was a child but it was adulthood I wanted; the freedom and the respect.
I was twenty but it was thirty I wanted; to be mature and sophisticated.
I was middle-aged but it was twenty I wanted; the youth and the free spirit.
I was retired but it was middle-age that I wanted; the presence of mind without limitaions.
My life was over but I never got what I wanted.
