Naplementekor az első favágó csak a munka felét végezte el. Izzadtan és fáradtan tette le a szerszámot, jócskán ki is merült. A második ellenben – hihetetlen, de így van –, befejezte a munkát. Egyszerre kezdték a favágást, és a fák is egyformák voltak.
Az első favágó nem hitt a szemeinek.
Nem értem a dolgot – dohogott az egyik. – Minden órában kiadós pihenőt tartottál és mégis előbbre vagy!
Igen, láttad, hogy minden órában megálltam pihenni. Amit viszont nem láttál, az volt, hogy a szünetet arra is felhasználtam, hogy megélezzem a fejszémet – mondta mosolyogva a másik favágó.
(Bruno Ferrero)
***
Két favágó beszélget:
– Mért kínlódik kend? Mért nem élezi meg a fejszéjét?
– Nincs nekem arra időm, hát nem látja, hogy vágom a fát!?
***
A lélek olyan, mint a fejsze: nem szabad hagyni, hogy berozsdásodjon.
Mindennap fend meg egy kicsit:
- Néhányszor tarts pihenőt, csukd be a szemedet és hallgass tíz perc zenét…
- Amikor teheted, sétálj egy kicsit…
- Öleld meg naponta azokat, akiket szeretsz. Okvetlen mondd is meg nekik!..
- Ünnepelj minden születésnapon, névnapon, és bármikor, amikor alkalom adódik rá…
- Legyél udvarias a családoddal is…
- Mosolyogj…
- Imádkozzál, meditálj, töltsd a lelkedet…
- Vedd észre, ha valaki a segítségedre szorul…
- Nézz a tükörbe, fogadd el, és érezd jól magad!..
- Lásd meg a szépet; nézz az égre, és törekedj a magasba!..
