Sok ember mintha egy megvadult kocsiban robogna át az életén: pattogtatja az ostort, hajszolja a lovakat, szétgyilkolja a hintót, aztán csodálkozik, ha jön a tengelytörés, röpülnek a kerekek…
Figyelemre méltó történetre akadtam néhány hete, ami igencsak elgondolkodtatott. Egy számomra kedves és fontos személy juttatta most ismét az eszembe, aki döntés előtt áll, és alaposan össze kell szednie magát, hogy merre, hogyan menjen tovább.
Eszembe jutott még számos helyzet a saját életemből, amikor bizony alattam is recsegett-ropogott az a bizonyos hintó, amelyről nemsokára olvasni fogsz…
…mert azt gondoltam, megosztom veled: olvasd el, aztán merengj el egy kicsit rajta, mit üzen személy szerint NEKED ez a sztori ( ha jobban tetszik, allegória*) az éned három részéről, amelyeknek folyton összhangban kell állni ahhoz, hogy biztonsággal vigyenek végig az életed útján.
Ha elolvastad, gyere még ide vissza egy percre, mert lentebb találsz majd néhány gondolkodást segítő kérdést.
A hintó allegóriája
(*allegória: elvont fogalom jelképes ábrázolása képen vagy szoborban, emberi (leginkább női) alakban megszemélyesítve; az irodalomban példázat, képes beszéd, olyan mű, amelynek mögöttes értelme van. )
És akkor lássuk a kérdéseket:
- Milyen állapotban van a hintód?
Rendben vannak-e a tengelyek, az abroncsok, a rugózás, stabil-e a kocsiszekrény? Azaz: bírja-e a tested, hogy fitten, rugalmasan és egészségesen vigyen végig az utadon? Mit tehetnél az egészségedért még ma? - „Élnek” még a lovaid, vagy alig vonszolják magukat?
Ismered-e, gondozod-e őket, suttogsz-e a fülükbe esténként? Mennyire maradtál összeköttetésben a saját vágyaiddal, tudod-e, hogy mit szeretnél igazán? - Milyen a viszonyod a kocsissal?
Megbízol-e az ítélőképességében, ismeri-e a pontos célodat, az utat, a térképet?
Mennyire bánik jól a lovakkal, vigyáz a kocsira?
Mennyire dolgozol „agyból”, tudod-e összeegyeztetni az eszedet a szíveddel?
Remélem, sikerült néhány értékes meglátásra jutnod — és most mihez kezdesz velük?
Napsütötte, szép hetet kívánok!
