Sokan vannak, akik túl a kapcsolat delelőjén már lemondóan, sőt cinikusan tekintenek vissza a kezdeti időkre, hagyva, hogy a házasságuk, párkapcsolatuk kihűljön, ellaposodjon. Lassan, de biztosan beletörődnek az elkerülhetetlenbe: „a szerelemnek múlnia kell…” De biztosan így van ez?
Egy kis kapcsolati tuning, hogy a lelkünk is olyan napsütötte legyen, mint odakint a természet…benne vagy? (Ha téged ez éppen nem érint, küldd tovább egy olyan barátodnak-ismerősödnek, akinek jól jöhet: hidd el, meglepően sokan vannak!)
Aki már túl van az életének üde, hamvas időszakán, jó ideje koptatja a stresszes munka, mindennapi taposómalom, talán észreveheti, hogy a párkapcsolata sem a régi.
Hol van már AZ a romantika, az újdonság varázsa, ami annak idején magától repítette előre a kapcsolatot, elnézővé tett a másik hibáival szemben, és önfeláldozóvá a szeretetben a társunkért?
Sokan vannak, akik túl a kapcsolat delelőjén már lemondóan, sőt cinikusan tekintenek vissza ezekre az időkre, hagyva, hogy a házasságuk, párkapcsolatuk kihűljön, ellaposodjon.
Lassan, de biztosan beletörődnek az elkerülhetetlenbe: „a szerelemnek múlnia kell…” (?) (OFF: Zorán azóta már boldog házasságban él!), és boldogtalanul pergetik mindennapjaik homokszemeit.
De biztosan így van ez?
Bele kell-e törődni, hogy takaréklángon pislákoljon a kapcsolatunk tüze, aminek pedig melegíteni, éltetni és boldogítani kellene férfit és nőt egyaránt?
Most őszintén: tegye fel a kezét, akinek írásba adta bárki is, amikor (akár „papíron”, akár anélkül) életét a társáéval egybekötötte, hogy ez már mindörökre így marad, tengerparti naplemente, lángoló szerelem és „forever young”?
Hát, nem hiszem, hogy most bárki nagyot nyújtózott volna 🙂 -az évek, az együtt kiállt nehézségek, gyereknevelés, betegségek, munkahelyi és egyéb gondok alaposan kikezdik még a legstabilabban induló kapcsolatok alappilléreit is. Elmaradnak először a nagy, majd a kisebb beszélgetések, aztán a közös programok, aztán az összebújások, aztán egyszer már csak azt vesszük észre, hogy az egészet, úgy ahogy van, megette a fene!
Tudunk-e tenni valamit ez ellen?
IGEN! Kell, sőt érdemes is dolgozni a boldogságunkért.
A házasságokért, párkapcsolatokért ugyanúgy tenni, dolgozni kell, mint ahogyan a házunkat, autónkat karbantartjuk, mobilunkat rendszeresen feltöltjük. Ezt elméletileg szerintem tudjuk is, de hát…
A SET-módszer
Mára egy aprócska mozaikot, egy olyan kommunikációs módszert hoztam nektek, ami segíthet abban, hogy stresszes, túlhajszolt partnerünkkel ismét könnyebben megtaláljuk a hangot. (Hogy mi is azok vagyunk? Lehet. De valakinek meg kell tenni az első lépést, és ez mindig annak a félnek a felelőssége, aki előbb rájön, hogy baj lesz — vagy már van is! Ne várjuk, hogy „majd a másik”… ha ő „rendbejön” a mi segítségünkkel, lehet, hogy holnap minket húz ki a pácból!)
Szóval:
A módszert két pszichológus (Jerold Kreisman és Hal Straus) fejlesztette ki, és három lépcsőfokból áll. Igen egyszerű:
- Support (Támogatás)
- Empathy (Empátia, beleérző készség)
- Truth (Igazság)
1. "T", mint támogatás
- A dilemma: az emberek feszült lelkiállapotban gyakran attól tartanak, hogy a társuk nem áll mellettük. (Tudat alatt azt érezhetik, hogy ha ők sem szeretik igazán magukat, hogy szerethetné más?) Tartós stressz alatt szélsőségesen egyik hangulatból a másikba eshetnek, fekete-fehérben látva a világot, és biztosan tudniuk kell, hogy a másik kitart mellettük.
- A megoldás: Kezdjünk apró lépésekben újra valódi kommunikációt. Fejezzük ki bizalmunkat a másikban, és ugyanúgy az aggodalmunkat is. Legyünk őszinték, de ne túlozzunk; fogalmazzunk én-közlésekben, a másik minősítése nélkül. (pl. „Sokat töprengek rajtad.” „Nem hagylak egyedül.” Mutassuk ki az érzéseinket, valljuk meg szerelmünket-szúrjunk le egy stabil jelzőtáblát, ami megmutatja a másiknak, hogy fontos nekünk. Ha esetleg úgy látszik, hogy „nem veszi az adást”, ne csüggedjünk: bízzunk abban, hogy szüksége van ránk, még ha pillanatnyilag a harag vagy más negatív érzelem el is fedné ezt benne.
2. "E", mint empátia
- A dilemma: Kezdjük rögtön egy paradoxonnal. Válsághelyzetben, nehéz időkben az ember általában támaszt keres, de sokszor éppen hogy mindenkit eltaszít, aki szeretettel, megértéssel fordulna felé. Mivel saját magával van a legnagyobb problémája, nem bízik magában, így a másik segítő szándékában sem — így a kígyó szépen a saját farkába harap.
- A megoldás: Reagáljunk empátiával, de ne merüljünk el a másik fél érzéseiben. Ez olyan lenne ugyanis, mintha beugranánk mellé a gödörbe együtt keseregni, aztán a végén nincs, aki kihúzzon!
Feszült helyzetekben kivételesen ne egyesszám első személyben fogalmazzunk, mert az még olaj lehet a tűzre. („Tudom, mire gondolsz… -„Tudod ám! Semmit se tudhatsz te erről!”)
Együttérzésünket inkább második személyben fejezzük ki, és válasszunk semleges megfogalmazást, ami nem késztet ellenállásra. (pl. „Tényleg biztos borzasztóan érzed magad!”)
Ha lehet, gyengéd testi kontaktussal–finom érintés, simítás, amit jó szívvel elvisel– is támogassuk az együttérzés szavait.
3. "I", mint igazság
- A dilemma: Az „igazság” relatív… A feszült lelkiállapotú ember által adott jelek gyakran ellentmondásosak: szavai (finoman szólva) nem állnak összhangban a viselkedésével! A megbántott ember ügyesen képes összekuszálni a szálakat, és ilyenkor egyszerűen nem tudunk „jót szólni” — ugye, te is tapasztaltad már? 🙂
(Javasolsz valamit, mire: „Persze, mert neked is csak az a fontos, hogy…) - A megoldás: a legjobb, ha nem keveredünk bele bele ebbe a hálóba. Az az igazság vezéreljen, hogy bárhogy szenvedjen is a másik, a saját életéért ő felel, mi csak segíthetünk megtalálni a saját megoldásait (inkább kérdésekkel, rávezetéssel, összegzéssel, „tükör tartásával”, mint direkt javaslatokkal, és bízzunk benne!) Ne keressük, hogy ki a „hibás”: a cél a megoldás!Ez az alapállás a coaching folyamathoz teljesen hasonló, ott is ezek az alapelvek működnek!
Ha esetleg úgy érzed, mindehhez már nincs elég erőd magadban, és külső segítségre van szükséged, fordulhatsz hozzám is bizalommal– gyakran csak egy segítő „billentésre”, külső szemre, energiát adó akkumulátor-töltésre van szükség ahhoz, hogy a dolgok ismét beinduljanak!
Minden kapcsolatnak jól jöhet egy alapos „tavaszi nagytakarítás”, egy alapos szellőztetés, hogy a friss levegő és a napfény újra akadálytalanul hatolhasson a lelkünkbe, és boldogan ünnepelhessük a kapcsolatunk újjászületését, nem igaz?
Ha ezt megtesszük a másikért, jobban mondva: a MI-ért, akkor az ÉN-ünk is sokkal boldogabb lesz…
Kedvet kaptál? Rajta, kezdj hozzá MOST!
Szeretetteljes beszélgetéseket kívánok!
