Előrebocsátom: NEM vagyok babonás, sosem hittem a péntek tizenharmadikában (semmi fekete macska, kéményseprő, létra és társai), de a múlt héten aznap annyi kisebb-nagyobb kellemetlenség írta felül a szépen eltervezett menetrendemet, hogy nem tudtam nem észrevenni: itt valami nem stimmel.
Bele is fészkelte magát a gyanú a fejembe: lehet, hogy mégis, esetleg, talántán, lehet valami ebben a bizonyos „friggatriszkaidekafóbiában” ?
Kezdődött azzal, hogy csúnyán elaludtam. (Itt még nem gyanakodtam péntekileg.) Nem lett volta ez akkora gond, ha különböző szakmai rendezvények és fejtágítók miatt nem készültem volna épp egy kétnapos pesti “kiruccanásra”, előtte egy hosszú listával a tennivalókról. No, gyanútlanul megnyitom a netet, és rögtön egy FB-üzenetbe botlom, miszerint az egyik rangos szakmai fórumban, amihez pár napja csatlakoztam, 14 kommentem van, tán rá kéne, hogy nézzek…
Belefeledkezve a válaszokba, az IC indulása előtt 15 perccel kezdtem el összedobálni egy táskába a dolgaimat, s kis piros autómmal “mint őrült, ki letépte láncát, vágtattam a rónán át” az állomásra, amit a férjem örömére a helyszínen is hagytam (ő mehetett érte), és hát persze még jegyem sem volt.
(Off: Pestre én inkább vonattal szeretek utazni, nincs dugó a pályán, parkolási mizéria, menet közben lehet olvasni, dolgozni…)
A fagyos szélben a peronon álldigálva elértem ugyan a vonatot, ami késett, ám fent ülve (a mobil internet csodájának köszönhetően) a már gyönyörűen összeszedett, nagyon-fontos-levelem az “Üdv: Kriszta – enter- go” fázisban egyszerűen fogta magát, és nyomtalanul ELSZÁLLT!
Nem akartam hinni a szememnek, …de igen, azaz nem, sehogy se tudtam visszavarázsolni. (Gyanú befészkel: Péntek 13???)
Ekkor bánatomban megettem azt a szottyadt sajtos rudat, amit az utolsó pillanatban zsákmányoltam a restiben (addigra az aznapi egy tejeskávém már a múlt ködébe veszett), és azt mondtam: jó, feladom.
Az estébe nyúló szakmai rendezvény egy impozáns, ám zsúfolásig megtelt, levegőtlen helyiségben tartatott, ahol az oxigénhiánytól hamarosan megfájdult a fejem. A lift se működött épp, (határozott gyanú: péntek 13!!!) de sebaj, utána találkozom egy barátommal, akivel csajos-beszélgetős-éttermes estét terveztünk aznapra.
No, gondoltam, legalább innentől már “jóság lesz”, ahogy kamasz fiam mondaná. Rövidre fogva, a barátom Budán tartózkodott, ahol nem volt térerő, így kb. egy órán át hasztalan kergettük egymást; némi kóborlás a jeges szélben, majd miután végre találkoztunk, a kiszemelt étterem körüli kerengés és eredménytelen parkoló-keresés után — feladtuk… (…Grrr! Péntek 13!!!)
Helyette egy zajos, ám szerencsére immár füstmentes pub, ahol egy finom forró csoki mellet egy igen jót beszélgettünk- no, ez szerencsére tökkkéletesen kárpótolt az egész napos mizériáért, sőt, teljesen el is feledkeztem róla!
(Utóhang: mikor este álomra hajtottam volna a fejem, és rájöttem, hogy a fogkefémet is otthon felejtettem, már meg sem lepődtem, csak vigyorogtam egyet. “Ez nem a te napod, Krisztina!” – mondtam magamnak, de ugye minden rosszban van valami jó, ha más nem, hát az, hogy elmúlik egyszer.)
Van, aki egyszerűen figyelmen kívül hagyja ezt a baljós dátumot (ide tartozónak tarto(tta)m magam én is), van, aki babonásan retteg tőle, viszont egyesek számára ez egyenesen különlegesen szerencsés napnak számít. A kínaiak azt hiszem, ilyenek, bár ezen az ominózus pénteken ők is rosszul jártak. Aznap debütált (volna) náluk az IPhone4S, ám a nagyrészt hivatásos sorbanállók, bandák alkotta soktízezres tömeg fenyegető fellépése, majd csalódott tojásdobálása miatt az APPLE a botrányba fulladt premiert bizonytalan ideig elhalasztotta. Kellett nekik péntek 13-ára időzíteni
(!Breaking: Az olasz luxus tengerjáró, a CONCORDIA is most, 13-án pénteken süllyedt el a toszkán partokon — napok óta erről szólnak a hírek… 🙁 )
„Te aggódsz a péntek 13 miatt?”
„Ugyan kérlek, ez csak egy nonszensz babo
…HAHAHAHAHA
Ja, az idén még kétszer esik 13-a péntekre, áprilisban és júliusban, de legközelebb csak 2037-ben lesz három péntek 13. egy évben! ( febr., márc., nov.)
Te hogy állsz ezzel az ominózus dátummal? Hülyeség/ nem érdekel? Tartasz tőle? Netán pont 13-án születtél, és ez a legszerencsésebb napod?
Van valami jó kis sztorid (megélt, vagy hallott) ezzel kapcsolatban, amit elmesélnél nekünk?
Köszönöm, hogy ma is velem tartottál, derűs, szép napokat kívánok!
