A múlt héten, Nick Vujicic története kapcsán ígértem, hogy a hála-témát még kicsit körbejárjuk.
Vannak, akik felkaphatják erre a fejüket: hálás? Én? Minek? KINEK? Nekem se hálás senki… Különben is, miért lenne nekem ettől jobb?
Pedig hidd el, ez nem egy „nyilem-nyalom” téma (ahogy Tigris fogalmazott a Micimackóban :-), nem is olyan szirupos amerikás hálaadásosdi, hanem konkrétan és kézzelfoghatóan hozzájárul a jól-létedhez, életed minden területén (igen, még az anyagi jóléted szintjén is …)
Kismamák mesélik, hogy amint megtudták, hogy gyermeket várnak, az utcán hirtelen rengeteg babakocsiba, pocak-társba botlottak, ami addig fel sem tűnt. Volt már neked is hasonló élményed? (– autó, munka, bármi…)
Az élet egyik fő törvénye, hogy amire a figyelmedet irányítod, az növekedésnek indul!
Anélkül, hogy bármiféle ezoterikus blablába fognék a vonzás törvényéről és hasonlókról (próbálj meg valamit „vonzani”, cselekvés, célirányos tettek nélkül!), el kell hogy mondjam, ez a dolog eszméletlenül tud működni!
Úgy képzeld el, mintha egy dzsungelben lennél, egy jó erős elemlámpával a kezedben, és amire rávilágítasz, az hirtelen kiemelkedik a környezetéből, és növekedésnek indul. Nálad a lámpa (és a felelősség): a saját életedben MIT keresel, mire fókuszálsz, mit engedsz növekedni? A csodás orchideát, vagy a frászos madárpókot?
Ha valamiből többet szeretnél az életedben, légy hálás azért, amid MÁR VAN.
De nem ám csak úgy, a levegőbe! Hálásak csak VALAKINEK lehetünk!
Például hálás lehetsz (saját hited és ízlésed szerint…)
- Istennek
- egy „Magasabb Erőnek”
- a „Tudattalanodnak”
- az Őrangyalodnak
- a „Magasabbrendű Énednek”
- az „Egyetemes Szeretetnek”
… Te már tudod, ki a te „lelki felettesed”?
Ha ezt tisztáztad magadban, lássuk, merre érdemes elindulni.
1.Vedd észre, mi az, amid VAN!
Készíts egy listát mindazokról dolgokról, amiknek örülsz, amiért hálás vagy!
A figyelmed fókuszálásának leghatékonyabb módja (emlékszel, a zseblámpa!) a hála. Vagy ha így jobban tetszik: a megbecsülés. Ebben az üzemmódban a látásmódod megváltozik: már nem arra irányul, amid NINCS, amiből hiányt szenvedsz, hanem a jó dolgok keresésével kinyílik, mintegy „befogadó állapotba” kerül.
„Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.” (Simone Weil)
Ilyenek lehetnek pl.: barátok, szeretteid, könyvek, az otthonod; az, hogy látsz, hallasz, hogy a lábad oda visz, ahová szeretnéd,.. hogy a pénztáros ma rád mosolygott,.. a kedvenc orchideád, biciklid, kutyád, … csak győzd felsorolni! 🙂
(– Látod? GAZDAG VAGY!!!)
2. Most vedd sorba, mi az, amiből többet szeretnél! Készíts ezekről is egy listát!
- Menj végig pontonként, és keresd meg az életedben, mikor volt abból a típusú dologból a legutóbb akár csak egy morzsányid is- és köszönd meg Neki! (Hogy kinek? Hát NEKI! — lásd fentebb…)
- Nyilvánvaló, hogy ha egy Ferrari-t akarsz, de nincs, azért nem lehetsz hálás. Örülhetsz viszont a mostani kocsidnak, vagy a jó kis bringádnak is, sőt, a két jó lábadnak is… Ha pl. 14 éves korod óta nem voltál szerelmes, gondolj vissza arra az időre, és köszönd meg, hogy egyáltalán megtapasztalhattad ezt a csodás érzést- így megnyitod magad a TÖBB befogadására.
- Mi lenne, ha (csak a változatosság kedvéért) tennél egy kísérletet, és átállítanád a fókuszodat, elkezdenéd értékelni mindazt, amid már megvan?
A dolog működése pofonegyszerű...
Az emberi agy szereti a hasonlóságot, állandóan a mintázatokat kutatja. („Hol láttam, tapasztaltam már ilyet?”). Ha valaki arra van beállítva, hogy mindig azt keresse, mi „kellene”, „nincs”, „hiányzik” neki, akkor ez a minta lesz ismerős az agyának, és az összes bejövő adatot a hiány-szemlélet alapján fogja megszűrni. Ám ha ugyanez a személy a bőséget, a „VAN”-t erősíti magában, a bejövő infókkal azt fogja támogatni. Kérdezheted, ez mennyiben befolyásolja a realitást?
Ne feledd, a valóságot TE alakítod magadnak: igazából nem az számít, AMI történik, hanem ahogyan azt te látod, szűröd, és végül: ahogyan reagálsz rá!
Henry Ford híres mondása jut eszembe: teljesen mindegy, mit hiszel, mindig neked lesz igazad. Mindent képesek vagyunk bebizonyítani, és annak az ellenkezőjét is. Hát nem? 🙂
Hogyan működik mindez a coachingban?
A coaching során ez a szemlélet úgy valósul meg, hogy a probléma oka helyett (HOGYAN jutottam el idáig?) a kívánt célra (MIT szeretnék?) fókuszálunk, és az ügyfél életében az efelé mutató, már működő előjeleket keressük. Utánajárunk a legkisebb részeredménynek is, hogy megvizsgálhassuk:
Mi az, ami az adott területen már egyszer „bejött”, sikerült? Mit, hogyan tettem akkor? Hogyan lehetne ebből TÖBBET megtapasztalni a jelenlegi körülményeim között?
Egyik ügyfelem visszajelzése alapján a coaching során a legkedvesebb gyakorlata az volt, hogy esténként elalvás előtt fel kellett sorolnia az adott napjából tíz olyan dolgot, aminek örült, amiért hálás lehet. Először keresgélnie kellett, később azonban alig tudta leállítani magát, és ez a pár perc lett a nap fénypontja.
Stresszelés és a tennivalókon kattogó agy helyett mosolyogva, hálás szívvel aludt el, és az így nyert mély pihenés extra energiával töltötte fel a másnapi feladataihoz. Azóta is rendszeresen végzi ezt a kis gyakorlatot.
A magyarokról szinte a legelső dolog, amit az itt élő külföldiek megállapítanak, hogy „panaszkodó nemzet”. Tíz ismerősből, üzletfélből nálad milyen az arány? Okot mindig találni a pesszimizmusra, ám ilyenkor mindig egy régi barátunk, Ildikó szavai csengenek fülembe. Ezt mondta:
„Kriszta, az életben mindig keresd a jót. A rossz megtalál magától is, de ha boldog akarsz lenni, a jót kell észrevenned!”
Te mit gondolsz erről? Kinek adsz hálát, ha valami sikerül? Ha már esetleg próbálkoztál a gondolkodásod „átállításával”, nálad mi vált be leginkább? Érdeklődéssel várom a tapasztalataidat, véleményedet!
Köszönöm, hogy velem tartottál, derűs, szép napokat kívánok!
