Lelkes Pálma szép kislány volt. Korán megtanulta a szüleitől, az iskolában, hogy feleljen szépen, ha kérdezik, valamint hogy a szorgalom és kitartás elnyeri méltó jutalmát…
Lelkes Pálma szép kislány volt. Korán megtanulta a szüleitől, az iskolában, hogy feleljen szépen, ha kérdezik, valamint hogy a szorgalom és kitartás elnyeri méltó jutalmát. És igen, jó kislány is volt, tanult szorgosan, bejutott az Elit Gimibe (sorra nyerte a versenyeket), aztán a Neves Egyetemre. Hajtott, lediplomázott, közben néha megpróbált „élni”, bulizni, mert hát mondják, azt is kell… Gürizett, húzott erőn felül, hisz „meg kell állni a lábunkon” – kinevezték, meglett lassan a lakás, kocsi, kutya, utazás, miegymás, ami nélkül nem élet az élet…
Amikor aztán a biovekker ketyegésétől már aludni se tudott (s ha nehezen mégis, hát habfehér ruhákról álmodott), kapkodva férjhez ment. És akkor ugye, kell, KELL egy gyerek, de azonnal.
Ugye, sokunk számára ismerős a történet?
Röpke pillanatig azt hihetjük, „ez már a Kánaán”, de ha körbenézünk, azt látjuk: súlyosan csalódik, aki úgy gondolja, hogy az anyagi biztonság, továbbmegyek: az olyannyira vágyott gyerek a széthulló életek és kapcsolatok ragasztója.
Az élet Pálma számára mintha egy láthatatlan térképre fűzött tájékozódási futóverseny lenne, ám ismeretlen végcéllal és időtervvel. Rohanás egyik checkpoint-tól a másikig, gyűjteni a pecséteket, munka-gyerek-óvoda-ki-be, te jó ég, már iskola, ballagás – közben anyagleadások hajnalban, recsegő-ropogó házasság, „ki tudja, meddig húzzuk még”…
Naponta nekiindul, fut és fut tovább. Aztán egy napon, fent a dombtetőn kimerülten összerogy… és körbenéz.
…Éles a levegő, hideg van. Szúr a vádli, a tüdő. „Igen,.. erre jöttem, itt föl, ott lent vannak az ellenőrzőpontok is… jé, mennyi minden van már mögöttem!
Ezt mind én értem el?!
Tulajdonképpen örülnöm kellene, ha nem lennék ilyen halálosan kimerült…
„De most akkor hogyan tovább?”
Meghúzza a vizespalackot, elgondolkodik; kis hátizsákjából elővesz egy jegyzettömböt, s lassan rajzolni kezd.
„Ez a keret… itt… az életem.” Kettéosztja a téglalapot. „…Ez a munkám,.. ez a családom…”
Aztán valahogy hiányérzete támad.
Hol vagyok ÉN ebből az egészből?
Hol vannak a régi álmaim, vágyaim, a saját magammal kapcsolatos terveim?!
Mi vár még rám az életben, mi az, amiért megszülettem, amit csak ÉN vihetek végbe?”
Rajzol, már a nyelve hegye is kilóg. Tovább osztja a téglalapot, megjelenik benne egy harmadik mező, ez az, ez a SAJÁT részem… Középre behúz egy ösvényt is: a saját utam, amely elágazáshoz érkezett!
Majd észreveszi, hogy az út ipszilonjából mintha kibontakozna egy alak, mely örömmel emeli a karjait az ég felé…
„Igen, dönthetek, hogyan élem tovább az életemet, mi az igazán fontos a számomra!”
Sóhajt egy mélyet, elteszi a kis vázlatot, új célokkal és könnyű léptekkel kocog le a dombtetőről.
…Igen, ha jobban megnézed, észreveheted, hogy nekem is ilyesféle gondolatok futkostak a fejemben, amikor megterveztem a MyWay Coaching logóját… látod?
Elképzelhető, hogy neked is szükséged lenne egy „külső szem” segítségére, hogy felfedezhesd AZT a részt az életedben, ami igazán Rólad szól?
– Gyere, nézz körül nálam, érezd magad otthon!
