Ha jól sejtem, te is azok közé tartozol, akik az életük folyamán már megtapasztalták azt a fajta energikus, lelkes, vidám, pozitív kreatív (soroljam?.. :-)) állapotot, ami után azóta is vágyakoznak.
„Milyen nagyszerű lenne, ha az életem ma is tele lenne pezsgéssel, lendülettel, pont úgy, mint ott, akkor..! Ha ismét meglenne a „paprikám”!
(Utóbbi egyik kedves ügyfelem kifejezése, akivel sikeresen kerestük meg az élete fűszerét, erejét, „paprikáját” :-))
„Some like it HOT – Van, aki forrón szereti!”
– Jó hírem van a számodra: ha ez nálad már legalább egyszer megvolt, ismét elérheted!
Viszont hogy újra megleld, tudnod kell, hol tartasz MOST ehhez képest.
A múltkori bejegyzésben ránézhettél, milyen az a „ketrecbe zárt élet„, az, amikor az ember felnőttként is sarokba szorítva érzi magát; mások, ill. külső körülmények rabjaként éldegél, illetve hogy hogyan lehet ebből kitörni.
Ma egy sokkalta alattomosabb csapdáról írok, ahol az emberek többségének még az is elég sok időbe telik, amíg egyáltalán leesik, hogy ez mégsem jó! A „ketrecbe zárt élet” után most azt nézzük akkor, milyen az a…
#2: Bepunnyadt, kényelmes élet
A munka, szorgalom, vagy épp a jól alakult körülmények miatt szerencsére (?) elég sokan élnek ún. „kényelmes életet”. Ez már messze nem annyira szűkös, mintha ketrecben élnének; el is juthatnak egészen a komfortzónájuk határáig. 🙂
(Ahol a varázslat megtörténik, ill. a komfortzónád)
– És? Mi ezzel a baj?
„Elvagyunk”, van házunk, kocsink, párunk, gyerekeink, kutyánk-macskánk; a barátaink, ismerőseink még irigyelnek is, hisz mi vagyunk, akiknek minden összejött.
Mi voltunk a jókislányok, szép sorban kipipáltunk minden feladatot, amit az Élet elénk hozott (meg még amit az anyukánk, főnökünk, házastársunk, gyerekeink…) Dehát mindenki ezt csinálja, „tolja ezerrel”, igazán hálásak lehetünk, hogy ilyen életünk van, hisz ha körbenézünk, lehetne sokkal-sokkal rosszabb is...nem?
Persze ha jobban belegondolunk, mindennek megvan az ára, – kicsivel kevesebb kaland, szabadság, némileg hosszabb munkaidő, sok-sok kompromisszum… és lassan, de biztosan megesz a rutin.
De hát tudtuk, mit miért teszünk, bulizásból, álmokból meg romantikázásból nem lehet megélni!
Amikor "minden rendben", de valahogy semmi sincs igazából rendben...
Mondjuk, hogy egy szép napon összefutsz az utcán egy ezer éve nem látott ismerőssel, vagy épp a régi sulidban elmerengve ülsz az ikszedik osztálytalálkozódon az egykori teremben, nézed-hallgatod a többieket,
…és az egykori szívtipró, akiért anno fogkefével pucoltad volna meg a Marx-szobrot az aulában, a nagy kék szemével érdeklődni kezd, mi van veled mostanában.
Te pedig meglepetten hallod a saját hebegésedet:
„Ó, hát… végül is… jól vagyunk, párom is, gyerekek is… minden rendben van.”
De alighogy kimondtad, kisördög máris befészkelt a fejedbe:
– MI van rendben?!
– Hová lett az az életteli, nevetős, szexi és spontán és kreatív és szórakoztató csaj, aki ÉN voltam?
– Tényleg EZT akartam? Csak ennyi jutna az élettől?
– Boldog vagyok én?
– Vajon a saját életemet élem?”
Ám a fejedben máris bűntudatkeltőn szólal meg egy másik hang:
„Nem is tudod, milyen jó dolgod van, más bezzeg összetenné kezét-lábát… Sokkal hálásabbnak kellene lenned! Elégedj meg azzal, amid van, ne nyavalyogj, mosolyogj!!!”
…és megkapod a magadét jobbról is, meg balról is.
Ekkor – bár lehet hogy még nem tudatosan, de már egy új minőség, az örömteli, feltöltődött, kiteljesedett élet után vágyódsz!
Mi köze a kényelmes/bepunnyadt életnek az életközépi válsághoz?
Sokak számára a fent vázolt felismerés épp a negyvenes éveik környékén (kb. +/- 5 év) jelentkezik, ugyanis általában ekkorra érik el az életben, amit A Nagykönyv Szerint „illik elérni”. Hajtottak, tepertek, szépen berendezték a biztonságos(nak tűnő) életünket, aztán amikor már jól kipárnázták a komfortzónájukat – hát nem épp akkor kezdett el „uncsi”, szűkös-szoros, fojtogató lenni?
– Milyen igazságtalan az élet!
( „És én az akarok lenni, ami akkor voltam,
Mikor az akartam lenni, ami most vagyok….” – rappeli a negyvenes Geszti :-))
Eleged van a régi megszokott kerékvágásból? Nem akarsz a saját megelégedettséged foglya maradni?
Ha éjjelente sorra kopogtatnak a kérdések:
- Mért nem jó semmi, amikor minden jó lehetne?
- Ki vagyok ÉN valójában?
- Mi az életfeladatom, amiért megszülettem?
Gratulálok, mert jó úton jársz: felismerted, hogy többre, jobbra, minőségileg másra vagy hivatott, mint az átlagember lassan de biztosan elszürkülő élete. Kinőtted a jelenlegi kereteidet, ideje változtatni, felsőbb osztályba lépni, ami pedig nem más, mint a…
…feltöltődött, kiteljesedett élet
- amelyben több a szín, a változatosság, „paprika„, kreativitás, szabadság, kapcsolódás!
A következő alkalommal majd erről olvashatsz, addig pedig gondold át, érlelgesd d magadban, ki vagy te, és mire vágysz ott mélyen, legbelül!
Van, aki forrón szereti… és te? 🙂
Viszlát a jövő szerdán!
