Ezekben a hetekben igazán pezseg az élet, különféle konferenciák, szakmai napok, tanfolyamok, magán- és üzleti találkozók szezonját éljük. Egy közös pont azonban mindegyikben fellelhető:
vélhetően sok ismeretlen emberrel kerülünk majd kapcsolatba, amiből még bármi lehet… mért ne hoznánk ki ezekből a maximumot?
Amikor először találkozol valakivel, egy szempillantás alatt felmér:
három (3!) másodperc alatt lefut egy gyors szkennelés, hozzá egy kis intuíció, s máris eldöntetett, szimpatikus vagy-e neki vagy sem, netán közömbös? A tartásod, a járásod, a kézfogásod, a mimikád, és a hangod is, mind fontos információkat küld rólad a másik embernek.
S ami még izgalmasabb: az első, meghatározó benyomást szinte lehetetlen kitörölni, visszafordítani vagy meg nem történtté tenni, és az egész későbbi kapcsolat alaphangját ez adja. („Szépíteni” persze mindig lehet, de sokkal egyszerűbb a kölcsönös szimpátia szintjéről indítani egy kapcsolatot, nem igaz?)
„Hogy ez mennyire igazságtalan!” – gondolhatod, és igazad is van – de ettől a helyzet még nem változik 🙂
Messzemenő következtetések – minimális információból!
S hogy honnan ered mindez? Az ősidőkből, amikor még az emberek élete függött attól, hogy képesek-e egy pillantásra megállapítani a szembejövőről, hogy veszélyes vagy ártalmatlan.
Ma is ez az evolúciós mechanizmus működik bennünk, s tetszik vagy sem, te is pont így működsz! „Szemed fotóz, füled kagylóz”, agyad pedig automatikusan értelmezi a másik fél testbeszédét, lelkiállapotát, kinézetét, hangszínét, viselkedését (sőt, a női szemekben gyári extraként még egy precíziós testzsír-százalék mérő is megtalálható a potenciális konkurencia beazonosítására). 🙂
Mennyire megbízható az első benyomás?
Ezt nem lehet egyértelműen eldönteni.
Rengeteg olyan esetet tudnánk említeni, amikor az első benyomás teljesen félrevezető – a Spektrum TV érdekes ismeretterjesztő sorozata, a Svindlerek pl. bemutatja, hogy milyen trükkökkel tévesztik meg az utca emberét erre szakosodott, szimpatikus és bizalomgerjesztő szélhámosok, csak mert hajlamosak vagyunk másokat első látásra beskatulyázni.
Ugyanakkor bizonyos alaptételek a legtöbb esetben eléggé jól működnek – ilyen például, hogy az extrovertált (kifelé forduló, másokkal nyílt) személyek általában többet mosolyognak, kevésbé feszülten, „energikusabban” állnak, érdeklődőbb, élénkebb a tekintetük; összességében egészségesebb, stílusosabb benyomást keltenek.
…ha tizenéves lány lennél, te vajon randiznál ezzel a fiatalemberrel? 😀
…és vele?
A konklúzió?
- Bízz a megérzéseidben, de ne ragadj le teljesen az első benyomásnál: ha kicsit is érdekel az illető, nézz be a függöny mögé!
- Feltételezd a legjobbat a másikról, ugyanakkor érdemes odafigyelned, ha megszólal benned az a bizonyos vészcsengő – nézz utána, honnan eredhet a megérzésed, sok kellemetlen helyzettől kímélheted meg magad.
Ami pedig téged, mint beszélgetőpartnert illet,
- Légy olyan nyílt, megnyerő és érdeklődő, amennyire csak az alaptermészetedből kitelik, hogy a másiknak kedve legyen ahhoz, hogy jobban megismerjen.
…rendben, értem én, hogy azt szeretnéd, hogy a belső értékeid miatt kedveljenek, de kérdem én: ha a csomagolás riasztó, kinek van kedve a doboz bontogatásához?
- Vigyázz a tartalom és a forma összhangjára: Sose próbálj meg „vetíteni”, azaz másvalakinek tűnni, mint amilyen valójában vagy. (Felesleges macera pl. újdonsült túrázó ismerősödnek a falmászás szépségeiről áradozni, ha a sportban amúgy leginkább csak a szemkörzést gyakorolod :-))
- Figyelj a másik által kibocsátott „vészjelekre”, hogy időben reagálhass! Ilyen lehet pl. a kalandozó tekintet, a keresztbe font kar, a tőled finoman elforduló felsőtest/láb, flegma stílus… Ilyenkor tudatosítsd a saját teszttartásodat, nehogy öntudatlanul is taszító jeleket küldj a másik felé. Ha te nyitott és barátságos vagy, akkor még mindig …
dönthetsz, hogy felveszed a kesztyűt (te is finoman, de hasonlóan reagálsz, hátha a „tükrözéstől” észreveszi magát), vagy sem – mindenesetre ne hagyd, hogy megbénítson, viselkedj továbbra is természetesen.
